Nem fájt az öregség,-
tudtam: rendelve van,
hogy színét veszti majd a haj,
s az első szarkalábakat
majd ráncokká rajzolja át
a naptárban jelzett idő, - -
csak a naptárban, mert
énbennem egyre nő
világokkal a kapcsolat, -
s még elérek embert
és frissen nyílt virágokat...
Tükör mutatja csak az éveket,-
de időm sincs számolni és
siratni, ami elveszett...
Aztán most hirtelen
fáraszt a szó, -
fáraszt a könyv és fáj a szem,
alig lát át az üvegen, -
a lépés nehéz és bizonytalan, -
már félek attól, ami van,
vagy eljöhet, -
ijedten számolom az éveket:
olyan sok volt és oly kevés...
Nem baj a könny és szenvedés, -
visszahívnám a veszteségeket,
mert szép volt így iy a
napfény és a virágos kert...
Oh, add, Uram, hogy legyen még erőm:
kibírni azt, hogy nincs erőm...
