Béke-sziget

Versek, dalok, bölcsességek, idézetek, gondolatok...* "Az vagyok, aki bárki más is lehet, ha hallgat a szívére. Olyan ember vagyok, aki leborul az élet titokzatossága előtt, aki nyitott a csodákra, aki derűsen és lelkesen viszonyul mindenhez, amit csinál." (Paulo Coelho)

Friss topikok

Áprily Lajos: Így kellett volna

2008.09.01. 16:06 :: Aranyvessző


Így kellett volna: meg-megállni,
virágaidat megcsodálni.
Kezed többször kezembe fogni,
mosolygásodra mosolyogni.
Súlytalan szívvel útrakelni,
erdőn madarakat figyelni.
Patakos réteken derülni,
sárkányok útját kikerülni.
A vadméhekkel kóborolni,
s dalolni, mindig csak dalolni...
Jaj, örömet ritkán fogantam,
ágyásaidon átrohantam.
Életednek vihara voltam,
íriszeidet eltiportam.
Játékaidat összetörtem,
dal-csecsemőimet megöltem.
Fekete gondok közt tanyáztam,
feltört kezemmel kútat ástam.
A sárkányokkal viaskodtam,
királylányig sosem jutottam.
Ha roskadoztam, vizet adtál,
szelídségeddel megitattál.
S ha te sem tudtál csendet adni,
a fényességes nagykapun
sötéten fogok átrohanni.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://acsendhangjai.blog.hu/api/trackback/id/tr34643382

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

eri 2008.09.02. 23:00:10

Szia, gratulálok a blogodhoz!
Látom, vannak hozzászólók, ezért merek én is egy szép verset küldeni Neked, továbi jó munkát kivánva. Üdv: Erika

Zimonyi Zita: Megtaláltalak


Fennhangon mondom himnuszom,

szerelemhittel hirdetem,

harsogom, szerte kiáltom,

lázas rezdüléssel fénylem:


alakomra kulcsoltalak,

egemre, érzékeimre

írtalak, forrasztottalak,

megálmodtalak, ébredve


szememre tapasztottalak,

naphosszat hévvel idézlek,

jártamban-keltemben várlak,

hallgatásban is becézlek,


szállok föl-le, röpít föld s ég:

nekünk vetett ágy a világ,

veled magasság a mélység,

testem érted nyújtózó ág;


helyettem is ismételje,

dobogja minden ütőér,

tárt szívű vággyal jelezze,

vallja a csönd, s végtelen tér,


az összes hű, ölelő kar,

táruló, friss életkehely,

termékenyítő vad vihar,

kívánkozó virághüvely,


mert túl józan, kemény a szó,

- jó szeretőként dicsérni -,

a csodához nincs, mi méltó,

fussak esdve ünnepelni:


hogy végre megtaláltalak,

öröme víg sejtelmeknek,

kit öröktől kívántalak,

ösztönömben reméltelek!

Aranyvessző 2008.09.03. 12:08:45

Köszöntelek Erika!Köszönöm a gratulációt és a verset is!Látogass ide máskor is ha az időd engedi.
Üdv.Aranyvessző
süti beállítások módosítása