"Száz ágat tart vén törzsem, ezer levelet táplálnak gyökereim.
Belőlem nőnek, szívják testem nedvét. Kiszáradok néha, mégis itatom kérő gyermekeim.
Téphet a szél kegyetlen karja, velük hajlok, de nem engedem el őket.
Égethet a nap gyilkos sugara is, éjszaka könnyeimmel élesztem újra ájult rügyeim.
A fájdalom bennem marad, törzsem ráncosodik az idő teltével.
Mégsem halok meg, hiszen az életem egy küldetés.
Hiszen én fa vagyok..."
