Béke-sziget

Miképpen boltíves, pókhálós vén terem
zugában álmodó középkori barát,
ki lemosdatta rég a földi vágy sarát,
s már félig fent lebeg a tiszta étheren.
Ül roppant asztalánál, mely könyvekkel teli,
s a nagybetuk közébe kis képecskéket ékel
Madonnát fest örökké, arannyal s égi kékkel,
mígnem szelíd mosollyal lelkét kileheli.

Úgy szeretnélek én is lámpásom esteli,
halovány fénye mellett megörökíteni,
Drága arany és kék szavakkal
Csak Téged festeni, míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága, és le nem lankad fejem
A béke isteni ölébe, én szerelmem!
Világ legszebb virága.