Benczes Sándor Gábor: Ölelés
2008.03.14. 20:48 :: Aranyvessző
Egy magas dombon, hol a szellő suhogva
birizgálja a zöld fűszálak hegyét,
ott, hol a Nap sugarai kóricálnak, s vihogva
szívják fel a föld harmatlevét,
s a rögök közt bújócskát játszanak,
ott, hol házukat szuszogva viszik a csigák,
és a morc apró hangyák rohannak,
ott élnek a kedves, szerelmes fák.
Két hatalmas tölgyfa karcsú ágai
gyengéden simogatják egymást
ahogy a szél fú, s zizgő levelei
abba nem hagynák a locsogást.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://acsendhangjai.blog.hu/api/trackback/id/tr33381340
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
