Csak a képzeletemben látlak,
Becsukom a szemem, várok.
Várlak, hogy megjelenj.
S látom, ahogy jössz,
kezedben túlérett barack.
Eszed, s újra beléharapsz.
Leve ujjaid közt szétfolyik.
Merészen rácsöpög blúzodra.
„Talán mégis jobb lett volna
felsőmet levenni” mondtad,
s kacagtál egy nagyot, olyat,
hogy a fény, ahogy jött, kettéhasadt.
Világosodott és én kértem,
könyörögtem álmom mesterének:
még ne, ne vigyen a valóságba.
S jöttél felém, de már hiába.
Eltűnt az álomképed.
S egy halovány hajnali fénysugár
arcomon játszott, mint egy kis bogár.
Lénárd József : A fény kettéhasadt
2007.07.31. 11:58 :: Aranyvessző
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://acsendhangjai.blog.hu/api/trackback/id/tr14128920
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
