Ládámba nézni, nos, ki mer?
A sors és a világ kicsinyben
Egyformán látható meg itt benn;
Csak ne álljatok túl közel!
Ide a szeretet gyertyája,
S a szerelem fáklyája kell.
A szín, lám, nem üres sosem:
Ott gyermeket hoznak be, kézen,
Fiú szökdelve jő, az ifjú szelesen,
A férfi küzd, bátran s mindenre készen.
Szerencsét próbál sorra mind:
Csakhogy a versenypálya keskeny:
Kocsi robog, kigyúl a tengely,
A hős előreront, a gyenge megtörik,
A hencegő szánalmasan bukik meg;
A bölcs elébe vág eszével sorra mindnek.
Hölgyek állnak a korláton kívül,
Szelíd szemek, finom kezecskék,
Hogy a győztes jutalmát megfizessék.
(Jékely Zoltán fordítása)
