Tekinteted ragyog, akárcsak
A kékzománcos ég,
A hangot úgy olvasztja szájad,
Mint gyöngéd csók ízét.
Ha hallgatom bűvös beszéded,
Ha szemed rám tapad,
Odadnám ezt a harci éket:
Jó grúz acélomat.
Mert ennek is szép csillogása,
S ha édes hangja kél,
A lélek borzad össze fázva,
S a szívben forr a vér.
De ádáz, véres harci élet,
Már nem hív engemet,
Mióta hallom lágy beszéded,
És rám tapad szemed.
(Fodor András fordítása)
