Hó szállong gyéren a fehér tájon,
madár dalolgat a nedves ágon.
Fehérbe téved az erdők lába,
jácintfej leskel a rózsafára.
Hópihe landolgat ráérősen,
szelecske segít, hogy ereszkedjen.
Fűszálon billeg, mint csöpp pillangó,
harmatként csillog a kelő naptól.
Ott ragad szemem egy formás testen,
lopva pihen két ringó mellen.
Szerelem nem dúlja éjszakámat...
Fáradt szél tépdes, mint száraz ágat
