Aranyló nyári nap
késő délutánján
erdő szélén szétszórt
vadvirágok szirmán
megül a képzelet,
s rejt édes-szép,
égszínkék meséket...
Lásd, e
mélyfekete lepke
fehér pöttyös szárnyán
tovatűnő álmainkat
még remegve őrzi
az otthagyott,
rózsaszín virágú
bojtorján.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
