És te majd nézed a sarkon a szeleket,
Ahogy viszik a napszakokat és időközöket:
Az estéket, távolságokat,
Ahogy a hideg a reggeleket,
Nézed az időt, ami magával is megy,
Amit csinálnod kell és amit lehet;
Nézed és elképzeled, hogy
Ami nincsen meg, az lett mindened.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
