Kék kövek katedrálisa komor sziklatömbjeit mindig is ámulattal szemlélte az ember. A zord kőóriások egyelőre állhatatosan őrzik titkaikat, ám amióta a régészek egyre újabb kőkori leleteket hoznak a felszínre, izgalmas feltevések egész sora lát napvilágot e hatalmas, ősi monolitok rendeltetéséről is.
Az A303-as autóút jószerével keresztülvág a terület bejáratán. Ahogy közeledünk, Stonehenge először jelentéktelen buckasornak tűnik a végtelen, egyhangú síkon. Ám a kőóriások sziluettje még a felületes szemlélő számára is félreismerhetetlenül őskori – mintha valamiképpen elhajlott volna a tér meg az idő szerkezete, s mi hirtelen az emberiség őstörténetébe, a kőkorba kerültünk volna vissza.
Közelről a töredezett és épen maradt kövek kusza együttese kisebbnek tűnik, mint világhíre alapján képzelnénk. Ám akárhogyan nézzük is, bravúros teljesítmény volt idehozni és fölállítani az irdatlan szürke homokkőtömböket – a legnagyobb közülük vagy 50 tonnát nyom.
Stonehenge nem csak ma számít különlegesnek; bizonyosan az volt a maga idejében, 4500 évvel ezelőtt is, minthogy fagerendákból készült építmények mintájára emelték – csak éppen kőből. Szemöldökköveit is az ácsoktól eltanult csapos kötés fogja az állókövekhez, ékesszólóan bizonyítva, hogy Stonehenge igazi újításnak számított a maga idejében. Semmi kétség: a jól átgondolt terv szerint elhelyezett kövek határozott jelentéssel bírnak. De miféle üzenetet hordozhatnak? Az eltelt évszázadokban sok elmélet született, ám a választ máig nem sikerült kideríteni.
Stonehenge a legnevezetesebb őskori emlék Európában, egyszersmind a földkerekség egyik legtöbbet tanulmányozott kőegyüttese. Ennek dacára ma sem tudjuk biztosan, mi célból születhetett. A régészek korábban a köveket fogták vallatóra, hogy megfejtsék a rejtélyt – a monolitok formáját, a rájuk vésett jeleket, sőt még az árnyékuk mozgását is tüzetesen tanulmányozták.
Az újabb kutatások Stonehenge-től távolabbra vezették a tudósokat: egyrészt egy közeli, újkőkori falu maradványaihoz, másrészt Wales délnyugati részébe, egy kopár hegycsúcsra. Bár határozott választ nem találtak, a szakemberek két, egymástól független vizsgálatuk során is új, izgalmas elképzeléseket vetettek fel.
Atonehenge kőköreit hasonlóképpen titokzatos építmények egész sora előzte meg. Az angol henge szó kör alakú földsáncot jelent, amelynek kerülete mentén belső árok fut végig. Hasonló elrendezésű sírdombok meg halmok, körkörös gerendaépítmények, monolitegyüttesek, gyűrű és patkó alakú kőépítmények sok helyütt születtek az újkőkori Britanniában és Európa más részein. Szigorúan véve Stonehenge nem is igazi „henge” – árka ugyanis nem a földsáncon belül, hanem azon kívül fut. Építésének egyes szakaszai sok tekintetben tükrözték a megelőző monumentális kőalkotások jellegzetes hagyományait. Első építőelemeit, az úgynevezett kék köveket nem sokkal i.e. 2500 előtt, Walesből hozták szárazföldi, valamint vízi úton a helyszínre. Az óriási szürke homokkőtömbök már később kerültek oda, kiegészítve az építményt, amelyet egykor széles út kötött össze az Avon folyóval.
Stonehenge tehát határozott fejlődést hozott a kor építészetében; a megelőző idők füves síkon emelt töltéseihez alighanem másfajta hiedelmek fűződtek, mint a folyó vizével is összekötött méltóságteljes kőkolosszusokhoz.
