A szívemet, ha kivehetném.
A szekrényembe betehetném,
Átkötve sok színes szalaggal,
Lezárnám hétszeres lakattal,
Hogy több fájdalmat ne fakasszon,
Más lennék, mint a többi asszony,
Nem kéne Tőled többé félni.
De jó lenne szív nélkül élni,
De jó lenne szív nélkül élni..
Szív nélkül járni és kacagni,
Mindig enyhén hűvös maradni,
Nem lenni lázas és hitetlen,
Se csókszomjas és enyhítetlen,
Nem tudni mi a könny, s a bánat,
Felvenni szép selyemruhámat,
Nem gyászolnék és nem remélnék.
De jó lenne szív nélkül élni,
De jó lenne szív nélkül élni..
S ha jönne Ő kezem keresve,
Megtörve búsan, térdre esve,
Cudar bűnét is szánva-bánva,
Könnyét ontva selyemruhámra,
Én eltaszítnám, s csak nevetnék,
Ki itt e furcsa, furcsa vendég?
S a szekrény alján, mély titokban,
A szívem csöndben összeroppan.
