Se kedvem, se célom, se vágyam,
se jóbarátom, se erőm,
és az se, hogy büszkélkedőn
a rendelésem nagynak lássam.
Azt hittem, hogy hű szeretőm
az igazság lesz, rátaláltam,
s már fordítottam is a hátam,
ahogy átölelt pihegőn.
És mégis ő az örökélet,
s kik nélküle a földön éltek,
süketek voltak és vakok.
Isten szól, kell felelni, rögtön.
Egy kincsem maradt még e földön,
hogy néha sírnom adatott.
(llyés Gyula fordítása)
