Este van megint, amint az lenni szokott.
Gyorsan váltják egymást a napok.
Ma mégis sután hosszú volt a délelőtt,
és a délután vénemberként csoszogott.
Nem múlatták susogó hangok az időt.
A hajnali szellőt rejtik a lombok
Mintha itt minden, s mindenki valakit
várna. Megváltást egy új messiástól.
Ottfelejtett gondok feszülnek arcokon,
elvetélt akarástól torzult vigyorok.
Gyűrt szemfedők alatt, halott mosolyok.
Már kérdezni sem tudnak, üres a szó.
