Béke-sziget

Látod, már nem is veszlek észre,úgy jársz-kelsz csendesen -nem csábítasz a széptevésre:épp csak vagy, kedvesem.Épp csak vagy, s mert egy vagy velem,test álma, lélek pihenése:vagy hő nyaram és hű telem,úgyhogy már nem is veszlek észre.Hiányozz, mint ha álmom, étkemcserbenhagy…

A hársfaágak csendes árnyánahol kettőnknek ágya volt,ott láthatjátok a gyeppárnán,hogy fű és virág meghajolt.Fölöttünk az ág bogánEjhajahujj!dalolt ám a csalogány!Vigan futottamki a rétreés kedvesem már várt reám.Oly izgatottanjött elémbe! –Mily boldogság volt,…

Miképpen boltíves, pókhálós vén terem zugában álmodó középkori barát, ki lemosdatta rég a földi vágy sarát, s már félig fent lebeg a tiszta étheren. Ül roppant asztalánál, mely könyvekkel teli, s a nagybetuk közébe kis képecskéket ékel Madonnát fest örökké, arannyal s…

"Tudom, nincs semmi vagyonom,csak a gondolat, mely száll szabadona lelkemből kiszakadva,meg a pillanat, melynek gyönyörétnéha jó sors, a kegyes égfenékig üríteni hagyja."

Majd elnézem ahogy a víz csorog, a tétova és gyöngéd utakat, a fájdalom és véletlen közös betűvetését, hosszú-hosszú rajzait – halott köveken, élő arcokon – elnézem őket, mielőtt a feledést kiérdemelném.

 Az Öröm illan, ints neki, Még visszavillan szép szeme, Lágy hangja halkuló zene, S lebbennek szőke tincsei. Itt volt hát? jaj, nem is hiszem, Már oly kusza a tünde rajz. Mint visszafénylő, kedves arc Szétrezgő képe vad vizen. Mint lázálomkép, lenge árny, Cikázó…

S ha ág dobol az üvegenés megremeg a nyárfa,mintha jönnél lábujjhegyens én ülök várva, várva.S ha tó vizébe kábítóna csillagfény aláhull,mintha zsongulna száz kínomés minden megvidámul.S ha sűrű fellegek közüla hold lenéz a földre,a lelkem benned üdvözülés rád…

Tegnap virágos volt a rét, mező,Felette egy vidáman repkedő,Színes pillangó, zúgó méh-sereg.Tegnap minden vidám volt és meleg. Ma már borult az ég, metsző a szél,A fáról hull az elsárgult levél;A sok virágfej búslakodva int,A dértől vannak elhervadva mind. Tegnap meleg volt…