Álomba lépsz, ha tűzbe lépsz.
Ha simogatnál parazsat,
Hiába hogy a lángnak élsz,
Majd híred-hamvad sem marad.
Körülölel, föld nem hagy el,
Körmöd hiába vájja fel,
Felszánthatod, úgysem ereszt,
Mert jól tudja, hogy az leszel.
Lenyom a súly, hegy rád borul,
Alatta gyémánttá lehetsz,
Kripta-mélyben a kincs te vagy,
Kínodból hűs forrást ereszt.
Vízcsepp, ha fut, szív nyit kaput.
Eltorzul majd, és megragyog.
Tanulható a tisztaság.
Hozzád érnek a csillagok.
Megtart az ég, csak tiszta légy.
De hol leszel, ha nem vagy itt?
S ott kit látsz majd, kivel leszel?
És kinek mondasz valamit?
Húz égi vágy, lenget az ág,
Felkap a szél. Röviden ints.
Ajtódon, amely itt marad,
Céltalan, reszkető kilincs.
