Ne csüggedj mégse, bár vihar szorongat és tép,
köpd le az irígyet, a sorsnak ki ne térj,
légy magadnak elég s ne gyötrődj és ne félj,
ha szerencse, idő s tér rád uszítja vészét.
Üdvödet s kínodat előre mind kimérték;
tedd, amit kell s ne bánd meg, bármit is tegyél,
parancsot sose várj s ne nézd, mi lesz a bér.
Valóra váltja minden perc, amit remélsz még.
Mért rí s ujjong ki-ki? Markában életének
kulcsa. Nézz szét: amit csak látsz körülted, ez
mind benned van. Hát hiú ábrándokat ne fess.
Még mielőtt tovább mégy, önmagadba térj meg.
Ki legyűrte magát, az el sohase vesz,
annak mindenki már alattvalója lesz.
