Lehet erős az ember
és próbálkoztam is vele elégszer:
a mondat másik fele lemaradt:
rávít a kényszer.
Elbírtam én,amit cipelni kellett,
mert nem volt hol letenni.
Hányan mondjuk ugyanígy mosolyogva:
ó,csupa semmi!
Mert a magány,az szégyellnivaló,
csilingelve riaszt,akár a pestis.
Hát rejtegetett púpját megszokja lassan
lélek is,test is.
Néha boldog az ember egyedül,
és néha kőkemény -
de belül fojtott gyöngédség az asszony
meg eszelős remény.
