Óriás tenyered szélcsöndes barázdáiban megbújni vágyom.
Ott szeretném élni életem parányi barátaim között.
Nem is érzékelnéd jelenlétem, miközben puszta léteddel őrködnél fölöttem.
Védett, biztonságos tenyered – melyet nem baj, ha néha összecsuknál –
lenne az otthonom.
Arra azonban vigyázz, ne szoríts erősen a markodba, mert abba belehalok.
Ha nyitva tartod tenyered, de legalábbis időnként kinyitod, örökre ott maradok.
S ha szükséged lenne társaságomra, csak fújj rám háromszor.
Én máris felébredek, megszépítkezem, kifényesítem szárnyaimat, felszállok tenyeredből,
gyönyörű táncot járok örömödre a levegőben.
Azt akarom, hogy boldog légy, mert vigyázol rám.
Ha beteltél a látványom nyújtotta örömmel, ismét visszaszállok otthonomba,
s pihenek, ábrándozom, élek tovább…
