A napok már rövidek, a fény kifakult.
Sápadozó töredékben szór rád bágyadt
Sugarat, hajdani melege csak a múlt
Emlékeiben jelenül és még csak vágyad
Sem ösztökél, hogy vágyj valamire.
Lépteid a száraz avarban – számolod,
És arra gondolsz, ki már nem számol
Veled. Régi mosolyából él mosolyod,
És már csak az ösztökél, hogy máról,
Maradjon még holnapra is - napod
