Dsuang Dszi mester erdejében ültem
és szólt az egylábú virág:
- Óh, százlábú, de jó neked! Te futhatsz,
én állok s nem jutok tovább!
Szólt a százlábú: - Irígyeld a kígyót:
annyi lába sincs, mint neked,
bordái mégis gyorsabban viszik, mint
az én száz lábam engemet!
A kígyó az ég kék szárnyára nézett:
- Óh, szél - mondta panaszosan -
te játszva átsuhansz az óceánon,
s én porban vonszolom magam!
A szél rám nézett: - Látás, te legyőzöl,
te szárnyatlan és testtelen! -
- Mint engem a gondolat! - mondta búsan
s lehúnyta pilláját a szem.
A gondolat már válaszolni készült,
de a szív megelőzte, és
én felsírtam, hogy minden elégedetlen
és harc és kétségbeesés; -
és szólt Dsuang Dszi: - Hiába, ez a törvény,
ez az irigység erdeje!
Élj, küszködj s ne törődj vele, hogy élsz és
halj meg és ne törődj vele!
