Arcod keresem a naplementében,
Amit máshonnan látunk,Te meg én.
Neked az óceánról ragyog vissza,
Nekem a fák közt szűrődik át a fény.
Arcod keresem a csillagok közt,
Amit együtt nézünk talán,
A csillagokkal beszélek és közben
Akaratlanul is meg-megérint a magány.
Arcod keresem az arcok közt,
Megtörve már és e keresés közben
Más arcok találnak rám.
De szemükbe nézve nem látok mást,
Csak egy arcot,egy látomást,
Melyet keresni fáj,
Mely szüntelenül mindig szemem előtt lángol:
A Te arcod!
