A szálló évekkel
Sok minden megy el,
De a szív, a koldus
Tovább énekel.
Mi remény volt régen,
Emlék ma csupán,
De legalább sírhatsz,
Tűnt szépek után!
Ami emlék, szebb is,
Mint az, ami él,
Romok is ragyognak
Hűs hold fényinél!
A szálló évekkel
Sok minden megy el,
De a szív, a koldus
Tovább énekel.
Mi remény volt régen,
Emlék ma csupán,
De legalább sírhatsz,
Tűnt szépek után!
Ami emlék, szebb is,
Mint az, ami él,
Romok is ragyognak
Hűs hold fényinél!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.