Midőn rám leltél, kedvesem,
kicsiny voltam, szerény,
és mint egy hárság csendesen
beléd virultam én.
Kis lényemnek név sem jutott,
de bennem nőtt a vágy,
míg szóltál: már oly nagy vagyok,
név nem foghatna át.
S én, mint akit május, mítosz,
mély tengerár tetéz,
lettem újborként illatos,
s lelkeddel nehéz.
Rainer Maria Rilke: Midőn rám leltél
2007.09.02. 21:24 :: Aranyvessző
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://acsendhangjai.blog.hu/api/trackback/id/tr34155822
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.