Szél söpri be az ég
röpködő függönyét
a szobám ablakán.
Csattog, viaskodik,
lengeti szárnyait,
mint egy fogoly madár.
A kék madár.
Magot szórtam neked,
úgy édesgettelek,
nem várt kalitka, csak kalács;
hagytam: szabad legyél,
mert hittem: többet ér
a nyitott ablak, mint a rács.
Megvoltam nélküled.
Most jő a szürkület:
hogyan viselném gondodat?
Szállj tovább csöndesen;
én már nem keresem
a boldogságomat.
Rékasy Ildikó: Kék madár
2007.07.31. 12:14 :: Aranyvessző
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://acsendhangjai.blog.hu/api/trackback/id/tr95128942
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
