Béke-sziget

 Elmúlik egyik nap a másik utánés már olyan napokhogy nem tudom: az-e a több amithoznak vagy amit visznekHideg van ágyba bújtamdunna rajtam vánkos fejem alattkörülöttem szolgáló tárgyaima szék-szolga az asztal-szolgaa könyv-szolgák a papír-szolgákaz írógép-szolga a…

 Nem vagyok jövőbe látó távoli égi jelcsak egy földi álmodó, aki gyakran téved el.Lehet, hogy nem vagyok pont olyan, amilyet mindig is kerestélde az volna szép, ha mégis,ha így is szeretnél!Nehéz bármit mondanom, így az ezredvég felé,de sose bújnék megtévesztő, üres…

  A nyirkos, ködös ősz megérkezett, rőtre varázsolt minden zöld levelet. Pár nap múltán már zizegve remegnek, a legkisebb fuvallatra a földre leesnek. Avarrá lesz minden rőt levél, melyet süvítve tova sodor a szél.Itt az ősz, hát megérkezett, élőből halottá…

 Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna,hogy itt voltál s azt is, hogy nem vagy itt,holdad vagyok, mely vonzásod körébenjárja végtelen útjait.feléd fordítom arcomat, mert tőledhullhat csak rám a fény és a meleg,s olykor, mikor közeledbe érek,már azt hiszem: most...most…

 (megsimogatja az ősz a reggeleket) Amikor köd lepi hajnalunkvigyázó ölelését, hallom sóhajod. Virrad. Nem mozdulok. Lepedőm ráncai köztmég érzem illatod.Amikor mesélni kezdtem, nem hitted az elején, végtelen történet. Majd lettél magad is része, - ezüstje a holdsugárnak…

 Ne mondd ki ezt a szót: örökre.Ne búsítsd senkinek szívét,Mondd te csak azt, hogy - most szeretlek,Mert a jövő perc nem tiéd.Örökre. . . bús, tréfás, hazug szó.Isten ajkára illik az.Egy percre, míg egy csók elcsattanLeányajkon csak ez igaz.S ne is kívánd e szót:…

  …és arra emlékszel hogy akkor méga telihold mindig ott állt az égenés mindig elérhető közelségbenés hogy a vers nem volt költött remény:ott fészkelt még mindnyájunk tenyerénés emlékszelakkor még égtől földig ért a jóságés földtől égig terjedt a…

  Úgy gondoltam valamikor, hogy avakító narancsszínű reggeleken,újraélednek a már eltemetett álmok,vágyak, remények a megvilágosodottemberi agyban, mint ahogy újraéledneka mesebeli hétfejű sárkányok, és aNap új arca is az erdőszéli vízmosásban.de ma reggel…

  A csönd lüktet a félhomályban, hulló lombokat ringatón, szépségektől terhesen, mint ahogyan ver a szívem. Hajnalodik -- a nappal ásít álom-ittasan, fél-éberen, akárcsak én; -- táguló tüdejébe szívja a kocsonyásan-remegő ködöket, s mint az ember szeme, -- ha…