Magamra öltöm bánatom,földig ér, mert fáj nagyon,alja kúszik a földön lent,nagyon bő, így körbeleng.Akár egy téli nagykabát,teljesen elhagyja magát,csak tán engem sohasem,még akkor sem, ha leveszem.De kell, hogy magamra öltsem,hogy semmiségeim kitöltsem:meztelen halálra…
Bognár Barnabás: Földig érő bánatom
2009.03.23. 11:40 :: Aranyvessző
Szólj hozzá!
Jószay Magdolna: Márciusi tündérkönnyek
2009.03.23. 11:36 :: Aranyvessző
Váratlanul ért,hogy csodálhatok mégeleven tündérkönnyeketmárciusi fa éledező ágán,rügyező gallyakon üde,ragyogó esőcsöppeket...és az, hogy mégis,mégis gondoltál rám,megmelengette szívemet.
