Béke-sziget

  adj mosolyt arcomra borúsan ébredő hajnalon, és tedd, hogy fertőzzön a tőled kapott mosolyomadj ételt mindig csak annyit mi éhségem elveszi, és tedd, hogy étvágyam ne vehesse el senkiadj nyugalmat elviselni mit tesz a sok arctalan, és tedd, hogy aljasságuk mégse tűrjem…

  Nincs már bennem indulat ellened,se érted, végre minden véget ért;se jót, se rosszat többé nem teszeka kedvedért.Tömény füstköddé vált a szerelem,bemocskolja nyoma az ablakot;többé már tegnapod se kémlelem,se holnapod.Kezem selymes vadgesztenyét simít,hogy feledje…

 Álmodtam? már előző éjjel is vártál valamely parkban valamely fánál:a fát a parkot az órát elfeledtemde hova lettél? és hova lettem?Álmodtam?ma éjszaka mellettem álltálkettő voltam és kettő voltálnémán fogtam mind a négy kezedet némán fogtad mind a négy kezemethol…

  Hamvasan kék és áttetsző már az alkony, augusztus ledéren, aprót, glóriásan int; most gazdag vagyok: az emlékezés segít - szeptember rubintgyűrűs ujja megérint.Ülök a teraszon és várom a lépted, csikordul-e a kavics bölcs talpad alatt; a nap átbotlott már a…

  Az én csendem nem szürke némaság,Nem feszül bezárt falak közé,Fölösleges szó pora nem lepi útját,Szabadon, hallhatóan száll fölé.Az én csendem szélfútta hárfadal,Hegyek visszhangja, nádi beszédek,Tücskök hegedűje, égtájak harsonája,Kő súlya, víz kékje,…

 Lehet, magamért szeretlek.Lehet, hogy magadért.Lehet, színéért szemednek.Lehet, a hajadért.Lehet, azért, mert nyár van.Lehet, mert van kezem.Mert élő meghalásbanélek, élsz, életem.

 Olykor - éjjelente - a fájdalom elapad,s az emlékekhez fut vad áradása zsongó álmaimnak- patak menekül így korhadt pallók alatt -, fölfeslik az idő, billeg az árny szobám sárga falán,csak lámpám fakó fénye imbolyog ott talán…Január vége van - kint lassú szél…