"Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élete kincsét, ámbár napja múl,
Hanem lezárva ami benne földi,
Egy éltetõ eszmévé finomul,
Mely fennmarad és nõttön nõ tiszta fénye,
Amint idõben, térben távozik,
Melyhez tekint fel az utód erénye:
óhajt, remél, hisz és imádkozik."
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
