Csak múlnak a percek
sötét, hideg, fénytelen az este
Majd írsz tudom,
nem hagysz így elfeledve.
Érzem, hozzám ér kezed
mert még nem mosódtam el.
A holdfénye idézi szemed
ezüst fénye fest az ablakomra fel.
Félsz mert értelek!
Talán jó lesz...még bírom.
Rettegek attól, hogy nem értesz
és messzebb sodródsz,
mint gondolom.
Mikor nyugszol meg Velem?
- apró játékokkal kísértesz éjjel -
gondolataim mérlegre teszem
reszkető érzések dacolnak a fénnyel!
Kell,hogy tudd, kívánnak
és veszélyes próba a tested,
még akkor is, ha Rám nagyon vigyáznak
csak lassan feszít meg kereszted..
Furcsa érzés.
Akár magvak a földből
Belőled sarjad a kísértés
egy szobor születése a kőből!
Elfogadom amit adhatsz..
jó, vagy rossz idők szele
még így is talpon maradhatsz
látod nem sodort el orkánok ereje!
Erősebb vagyok, mint hiszed
lélegző parázson izzíott, szívós acél!
Most lágyan hűthetné le vized.
Vagy egy kedves simító tenyér..
Erdélyi Gábor: Hiány
2007.07.01. 10:51 :: Aranyvessző
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://acsendhangjai.blog.hu/api/trackback/id/tr100109342
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.