Béke-sziget

Versek, dalok, bölcsességek, idézetek, gondolatok...* "Az vagyok, aki bárki más is lehet, ha hallgat a szívére. Olyan ember vagyok, aki leborul az élet titokzatossága előtt, aki nyitott a csodákra, aki derűsen és lelkesen viszonyul mindenhez, amit csinál." (Paulo Coelho)

Friss topikok

Benczes Sándor Gábor: Nekem hiányoznak

2010.12.02. 12:02 :: Aranyvessző

 

 


Nekem hiányoznak
a szavak,
a mosoly,
s arc, mi komoly.

Nekem hiányoznak
a vágyak,
és egy kéz,
s szem, mi engem néz.

Nekem hiányoznak
az utak,
az illat,
s gyönyör-pillanat.

Nekem hiányoznak
a hangok,
a csend is,
s kocogó konflis.

Nekem hiányoznak
a léptek,
a virág,
s az egész világ.
 

Szólj hozzá! · 1 trackback

Benczes Sándor Gábor: csend

2010.12.01. 12:53 :: Aranyvessző

 


csend van
hallgat a táj
hallgat, és fáj
csend van
hallgat az ég
hallgat már rég
csend van
hallgat az illat
hallgat, elillant
csend van
hallgat minden
hallgat, nincsen
csend van
hallgat az élet
hallgat, s én félek
csend van...

Szólj hozzá!

Őri István: Döbbenés

2010.11.29. 12:07 :: Aranyvessző

 

 

Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom, hogy szeretlek.
Hogy bármikor történhet veled, vagy velem valami,
Hogy milyen jó hangodat hallani. 

Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni.
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,
Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj.

Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.
Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk,
És mindig kell idő arra, hogy szeressünk.

Szólj hozzá!

Tasnádi Bernadett: Érzés

2010.11.28. 11:26 :: Aranyvessző


 

 

Messze jársz, távol jársz

Mégis
Hallak
Látlak
Tudlak
Érezlek
S nem tudok Tőled elég távol lenni ahhoz
Hogy idegen légy.

Itt vagy
Élsz, laksz bennem
Akár az Élet
Benne vagy a percben, a térben, a létben
Figyelsz, kísérsz
Akár a tárgyak, mik körbeölelnek
Belémivódtál
Mint szavak a sorok között
Részem vagy
Hozzád tartozom.

Szólj hozzá! · 1 trackback

Szabó Katalin: Minden megérint

2010.11.27. 11:34 :: Aranyvessző

 

  
Eső
mely rideg cseppenként mossa le poros lelkemet
Szél
mely odaszárítja tenyeredre elcseppent véremet
Vihar
mely felkavarja a ráhullt avar alatt a sarat
Szélcsend
mely elnémítja a még bennem ordító vadat
Fekete felleg
mely beborít, s fenyeget fojtogatva
Kibújó napfény
mely a sötét rengetegben az ösvényt mutatja
Ködös reggel
Mely csontomig hatolva hidegen borogat
Harmatos hajnal
mely hűvös ujjaival csitítja lázas homlokomat


Én állok védtelen a szabadban, mint az ifjú fa
Hisz lelkével tárulkozik ki egy költő minden sora
Minden leírt szavam édes gyermekem
Mint a fa s a hajtása, együtt lélegzik velem.
S eljő majd az idő,
mikor a gúnyos szó nem lesz számomra más,
Mint egy gonosz vihar,
Melyre a válasz már csak csendes lombsuhogás.

Szólj hozzá!

Reviczky Krisztina: Álom a hajnal felett

2010.11.26. 11:46 :: Aranyvessző

 

 


Hogy is mondhatnám?

Hogy minden álmomban
kinyújtom utánad
sóvár karom,
s azt kívánom:
legalább hadd legyek
egy bölcs lépcsőház,
hogy ujjbegyed
naponta érintsen meg.

Magad után
csendet hagyva,
mely lépteidet dobja
falaim közt
lépcsőről lépcsőre
koccanva, én olyan
házad lennék, ahová
csak megérkeznél.

Én vinnélek,
ahová csak akarnád.

Néznénk, ahogy
a fáradt-nyugodt
mező sárgára érve
megtelik tartalommal,

megmutatnám a Moszkva
folyót, melyet összekócolt
szertelenül a szél.

Ahogy én kócollak
csendesen, szerelmesen.

Szólj hozzá!

Nagy István Attila: Téged hívlak

2010.11.25. 11:57 :: Aranyvessző

 

 
Ha arra várok, hogy elindulj,
s megtaláljon a tavasz üzenete,
nem álldogálhatok gyáván
a folyó partján én sem,
s nem nézhetem, hol kisebb,
hol veszélytelenebb a víz.
Nem vágyom a túlsó partra.
Téged hívlak minden pillanatban,
s csendesen, de bízva remélem,
egyszer megérkezel hozzám.

Szólj hozzá!

Demján Irén: Üzenetek

2010.11.24. 11:55 :: Aranyvessző

 

 


Megüzenem a kéklő hegyeknek,
hogy hosszú az út
és nagyon nehéz,
és van,
kinek elérhetetlen a messzeség.

Üzenem a felkelő Napnak,
hogy nem mindenkire
ragyog,
mert az árnyékok foltjai
sötétek, nagyok.

A végtelen óceánnak üzenem,
hogy szomjazó virág
a szerelem -
mély, mint a fájdalom maga.

Felkap, elsodor,
aztán leejt
valahol.

Szólj hozzá!

Simon Eszter: Játssz!

2010.11.23. 12:36 :: Aranyvessző

 


Egy színjáték, az Élet.
Ha jól megnézed,
Szerepedet játszod, biz’ám.
A darab rendezője, maga a Sors,
Benne számos felvonás.
Az már rajtad függ csupán,
Jól játszol e, vagy sután.
Sorsod magad alakítod,
Bár van körülötted jó néhány dudás.
Rajtad múlik a siker, vagy a bukás.

Egy színjáték, az Élet,
Ha jól megnézed.
Van benne sokszor tragédia,
Néha krimi, dráma és víg komédia.
Statiszta és közönség?
Hát, az is épp elég akad!
De ami végleg elmarad:
Ravatalodra búcsú virágot kapsz,
Mégsem csattan fel, az elismerő taps

Szólj hozzá!

Garai Gábor: Veled vagyok

2010.11.22. 11:15 :: Aranyvessző

 


Érzed, ha gondod, bánatod van,
szólok hozzád, veled vagyok;
mint én is meghallom bajomban
hozzám szivárgó sóhajod?!

Nélküled élni nem tudok már;
lásd, ha távol vagy, ha közel
- édes bájad körül-lobog bár -
keserű mámorod ölel.

Kik összeforrottunk a bajban,
tilosban (s bűnben - mondanák
a szentek!), megleljük-e majdan
a közös kegyelem szavát?

Megleljük-e? Veled keresném
étlen is ítéletnapig!
Míg ránkgyújtja e képtelen fény
hűségünk gyémánt holdjait.
 

Szólj hozzá!

Balla Zsófia

2010.11.21. 12:57 :: Aranyvessző

 

 

 

 

 

 

 

"Nem akarok semmit.
Állok a közeledben,
beleszagolok a szélbe.
Simogatom a neved. "

Szólj hozzá!

Ladányi Mihály: Varázslat

2010.11.20. 11:02 :: Aranyvessző

 
Nem láttad-e a bűvölő manót?
Síró szeme, nevető szája volt.

Azt mondta: nézd, fiú, ott az a nő,
legyen szívednek nehéz, mint a kő.

Ében szeme erdőtüzébe less,
elszenesedj és elkopj és eless.

Kis melle holdját nézd, hogy száll tova,
és halj meg érte minden éjszaka.

Lám, gyönyörű állat a szerelem,
hószín kanca, legel égő gyepen.

Szólj hozzá!

Szabó Lőrinc

2010.11.19. 12:45 :: Aranyvessző

 

 

 

"Milyen szép vagy, és milyen szép most a hajnal!
Nedves, édes és ízes a világ.
Éhes vagyok... Mondd, mit gondolsz: mi lenne,
ha megőrülne most minden virág
s hozzánk bújna szeretkezni a hajnal?"


 

Szólj hozzá! · 1 trackback

Váci Mihály: Nagyon nehéz

2010.11.18. 12:16 :: Aranyvessző

 

Nehéz veled boldognak lenni,
de boldogság veled a fájdalom,
a nyíl tud csak így sebezni:
ha mélyebbre engedi az izom,
nem fáj olyan nagyon.
S ha kitépik talán halált okoz.

Miért cserdült reményeidre
ilyen váratlanul májusi jég?
Ájulást érzek a térdeimben,
ha vigasz szóval hajolok Feléd,
s hogy sírás rázzon, mint szél a virágot,
kézlegyintésed elég.

Szólj hozzá!

Kovács Anikó: Eltörött sóhaj

2010.11.17. 09:56 :: Aranyvessző

 

 
Fáj-e még néha az elmondhatatlan,
a perc,mely mohos, alja-nincs kútba zuhant,
mikor ébenfából faragott hangszerünk húrja
apró sikollyal örökre és végleg elpattant?

Látod-e még néha önnön önmagunkat,
amint a púpos, kancsal bánat utánunk szaladt,
ezernél több-színű,frisskedvű életünkre támadt
és szemvillanás alatt megmérgezte azt?

Tudod-e még néha-néha felidézni arcom
és hiányzom-e vajon még neked... -
lásd, napjaim még tőled fahéj-zamatúak
és éjszakám emlékeidtől dúsan fűszeres.

Hallod-e még néha a kérdést,
vajon motoz-e fejedben a hang, -
vagy csendesen,szelíden elsötétült,
elült szívedben a kongó bronzharang?

Megbocsátod-e hogy magam életedbe mártva
december tiszta csöndjében eléd tettem azt,
mi fakult napjaidat tűzbe hozta,  - lángba,
mely úgy ízzott tőle, mint a júliusi nap?

Érzed-e még néha az érzést,
amit azon a kába, késő-délutáni napon,
mikor a napsugár fáradtan, ferdén lecsúszott
a túloldalon álló hatalmas tűzfalon?

Szólj hozzá!

Bognár András: Álmodó

2010.11.16. 10:37 :: Aranyvessző

 


Amikor lehunyod két csillag-szemed
Amikor párnádra hajtod a fejed
Amikor gondod a holnapra hagyod
Amikor álmodsz - én Veled vagyok.
Amikor lépted rossz útra téved
Amikor sorsod nehéznek érzed
Amikor egyedül maradtál végleg
Amikor nincs más - vezetlek Téged.
Amikor sírnál - de elfogyott könnyed
Amikor érzed - a szavak is ölnek
Amikor a sötét elnyelne Téged
Amikor fény kell - én gyújtok Néked.
Amikor könnyed patakként árad
Amikor örök vendég a bánat
Amikor felhok ültek a szemedre
Amikor sírsz - mosolyogj szemembe...
Amikor fáj - ne hagyd, hogy fájjon
Amikor bánt - ne hagyd, hogy bántson
Amikor eljön a halál érted
Akkor élni én hívlak Téged...
Álmodj patakot, virágzó rétet
Ozet, pacsirtát, fürge menyétet
Álmodj napot, szellőt - fényeket
Csillagok vándora - élj életet...

Szólj hozzá!

Tóth Irén: Nem hiszek

2010.11.15. 11:32 :: Aranyvessző

 


Nem hiszek a zöld tavasznak,
hisz mindig új nyarat ígér!
De mi haszna a rövid nyárnak,
ha nemsokára itt a tél?

Nem hiszek sem a reggelnek,
hisz mindig új napot jelez!
De mi haszna a fényes napnak,
ha nemsokára este lesz?

Nem hiszek a virágoknak,
kik varázsillatot ontanak!
Mert illatuk is meghal, mikor
szirmaik földre hullanak.

Nem hiszek a madaraknak,
kik fülembe súgják dalukat!
Mert dalaikat messze viszik
páncélba öltözött, zord havak.

Nem hiszek már a szavaknak,
hisz annyi mindent mondanak!
Egyetlen szó kell, mely inkább hallgat,
de mindörökre megmarad...

Szólj hozzá!

Szádeczky-Kardos György: Nincs időd !

2010.11.14. 10:41 :: Aranyvessző


 


Szoktál-e néha meg-megállni,
És néhány percre megcsodálni
A zöld mezőt, a sok virágot,
Az ezer színű , szép világot,
A dús erdőt, a zúgó fákat,
A csillagfényes éjszakákat,
A völgy ölét, a hegytetőt?
Nem , neked erre nincs időd!

Szoktál-e néha simogatni,
Sajgó sebekre enyhet adni,
A hulló könnyeket letörülni,
Más boldogságán is örülni,
Meghallgatni ,akinek ajka
Bánatra nyílik és panaszra,
Vigasztalni a szenvedőt?
Nem ! Neked erre nincs időd!

És ha est botul a késő mára,
Készülni kell a számadásra,
Mérlegre tenni egész élted,
Tettél-e jót, láttál-e szépet,
És nincs más vágyad csupán ennyi:
Nem rohanni , csak embernek lenni,
hiszen már látod a temetőt!
De most már késő!....Nincs időd!

Szólj hozzá!

Farkas Éva: Csak néhány óra kell

2010.11.13. 10:58 :: Aranyvessző


A hétköznapok rohanásában,
Legyen számodra néhány óra,
Mikor szívedet betakarja,
A béke puha, álomtakarója.

Hunyd be a szemed, és pihenj meg,
Hallgasd, ahogy a csend mesél,
S amit szeretettel, szívből adnak,
Elfogadni azt soha ne félj.

Tanuld meg: lehet ébren álmodni,
Fényeset, szépet, ezer csodát.
Hagyd, hogy kihulló könnyed lemossa,
Fájdalmas múlt útjának porát.

Életünk sokszínű tarka függöny,
Sötét a bú, s az öröm fehér.
Az ember, mert így van megteremtve,
Ösztönösen is folyton remél.

Nem is tudjuk tán, de mindig várunk,
Sokszor talán csak néhány szóra.
Barátra, szívre, egy kis mosolyra,
Hogy jusson ránk is néhány óra.

Nem gyenge az, aki mer szeretni,
S választ sok kérdésre nem keres.
Szemünkkel nem látjuk, mi a fontos,
A lényeghez a szívünk vezet.

Szólj hozzá!

Szabó Lőrinc: A legfőbb boldogság

2010.11.12. 10:19 :: Aranyvessző

 


A legfőbb boldogság, a legkötőbb,
a legodaadóbb, istenitőbb,
az, amely úgy hív, hogy borzongsz bele,
az, amelyben két világ egy zene,
az, amelyben a szellem szárnyra kél,
az, amely már tán nem is szenvedély,
az, amely fény, súlytalan súlyegyen,
az, amelyben minden jel végtelen,
az, amelyben már mozdulni se mersz,
az, amelyben örökbéke a perc,
az, amelyben megszakad a tudat,
az, amelyben kicseréled magad,
az, mely, élvezve, a vég gyönyöre,
s ha ébredsz, a költészet kezdete:
A legfőbb tudás nem a szépeké, -
bárkié, ki a tulsó partra jut,
s tovább vinni, a közös menny fölé,
Kué-Fi és Kleopátra se tud.

Szólj hozzá!

Verő László: Talán

2010.11.11. 10:21 :: Aranyvessző

 


Talán marad utánam egy fa,
Talán marad egy ház,
Talán nevem is megmarad,
Talán egy gondolatom élhet tovább,
Talán jószívvel gondol valaki rám.

Talán ha elmegyek,
Egy könnycsepp is születik,
Talán…

Szólj hozzá!

Kiss Mira: Ahol

2010.11.10. 12:42 :: Aranyvessző

 

 

Ahol megáll a szél,
ahol nem tűz a nap,
ott maradj,
hogy a szél el ne fújjon,
a nap ne vakítson, s
az idő örökké,
fogságban tartson.

Ott kereslek én.

Szólj hozzá! · 1 trackback

Lovas Éva: Néhány szál virág a lelkednek, ...

2010.11.07. 10:54 :: Aranyvessző

 


...Hogy szépség járja át,
Mert a virágok mosolya,
Beragyogja lelked falát.
Oly tiszták e virágok
S mind oly fájdalmasan szép,
Mint nyári égbolt zenitjén,
az azúrszínű ég.
A fáradt test csak földi árnyék,
S néha, ha a Fény teheti,
Az égről leereszkedik Hozzád,
Hogy körbefonják szívedet
A szeretet fénysugár-erei.

Szólj hozzá!

Gámentzy Eduárd: Láttam!

2010.11.06. 10:32 :: Aranyvessző


Láttam, hogyan születik a fény,
Kis lyukakon, parányi réseken,
Szivárgott a sűrű lomb között,
Hogy játszhasson a fák alatt velem.

Váltakozva arany és ezüst,
Folyosók nyíltak minden oldalon.
S jött a végső, gyengéd ölelés,
És összekapaszkodtak szabadon.

Láttam azt is, ahogyan a fák
Elrejtették a megsebzett vadat.
Simogatták vérző lábait,
Míg nyomait elmosta a patak.

Sokat láttam, s hogyha mondanám
Ezerszer,. -. kérlek bocsáss meg nekem!
Jó volt látni, s körülnézni itt!
- Most menjünk!-… Vezess tovább kedvesem!

Szólj hozzá!

P. Pálffy Julianna: Elmesélem...

2010.11.05. 12:14 :: Aranyvessző


Figyelsz?
Neked mesélem.

Mezőn járok, búzatáblában
piros és kék virágok,
vékony út visz erdő közepébe,
valahol patak csobog,
vize zuhan le a mélybe,
lábam alatt harmatos a szőnyeg,
felhők közt, szivárványból
boldog álmokat szőnek,
nincs bennem félelem,
nem ül bánat a szívemen.
Hív az erdő, a távolból
vidám muzsika hangja száll felém,
álmodom és nevetek.

- Mit gondolsz? Eltévedhetek?

- Nem tévedhetsz el.

- S ha mégis? Megkeresel?

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása