Béke-sziget

  Te távolodsz?Vagy én távolodom?Futnak a vonatok észak felé és dél felés erdõk nyomulnak közénk,szigorú vadvizek.A tanyák fölött hosszan köröz,levegőt sarabol egy vércse,mintha a veled összekötőhajszáldrótokat kaszabolná.Voltál valaha valakim,voltam én is…

 Olyannak láss, amilyen valójában vagyok, álmaidban kiszíneztél, nappal glóriát kapok; én néha belebotlom e nagy fényességbe, minden szavad - akár a Nap - nyújtózik az égre. Titkom nincs, nem is volt, de ha lett is volna, ma már mindenre jótékony, puha lepel hullna... ne…

 Megannyi küzdelem a lét,pedig van még virág... apró öröm,pilleszárnyon röppenvepirkad a hajnal, s a nap már el is köszön.De...ugye, ha borzasztó távol vagy is,nem felejted el nevem?Félek, felemészt az idő,pedig nem kellene... ez a sorsunk,egy idő után már megtörvelegtöbb,…

 Megsebezték szárnyam. Lombtalan berekben, Bozótos, avaros, vad erdőbe' jártam. Leszállott a dér is. Mindig betegebben, Fázva bolyongtam a hideg éjszakában. Vándortársaimtól messze elmaradva; Megázott a fészkem, bomlott, kusza lett… Vágytak reám, mint a menekülő vadra,…

 Fáj-e még néha az elmondhatatlan,a perc, mely mohos, alja-nincs kútba zuhant,mikor ébenfából faragott hangszerünk húrjaapró sikollyal és végleg elpattant?Látod-e még néha önnön önmagunkat,amint a púpos, kancsal bánat utánunk szaladt,ezernél több-színű, frisskedvű…

 Lassan, tűnődveAz ember végül homokos,szomorú, vizes síkra ér,szétnéz merengve és okosfejével biccent, nem remél.Én is így próbálok csalásnélkül szétnézni könnyedén.Ezüstös fejszesuhanásjátszik a nyárfa levelén.A semmi ágán ül szívem,kis teste hangtalan…

 Boldog vagyok, mint senki más,és mégis kedvem volna sírni,mert jól tudom: virágnyilás:egyszerből a sohába nyílni;mert jól tudom már: gyöngylelet:síkos a gyöngy, sebes a bánat,mielőtt elvesztettelekó, édesem, sírok utánad.