Béke-sziget

 Ha szeretnélÁtkarolnám tekintetedMegcsókolnám mosolyodSzemedbe szórnám szememetElmozdulnám mozdulatodHa szeretnélMegfürödnék könnyeidbenElringatnám szép álmodatDúdolnálak csendjeimbenÉs visszhangoznám hangodatHa szeretnélElvinném a nagyon rosszatS elhoznám a nagyon…

 Ha most kérdeznél, elmondanám Volt egyszer egy este amikor, mint csillagok gyúltak ki alattunk a város fényei,tudtam téged kereslek. Fáztál,és takarót adott neked a szeretet,s egy pincér, meg a sötétség puha teste,a bátortalan vágy,hogy valakit ismét szeressek,Mert féltem az…

 Játsszunk kedvest:Könnyű léptűSóhajtalant!Játsszunk szerelmest:Rügyező kedvűGondtalant!Játsszunk örömöt:Felhőtlen homlokúDerűt!Játsszunk ünnepet:Nem múló, örökÖröműt!Játsszunk életet:ValóságosanIgazit!Játsszunk egymással:ŐszinténIgazat!..

 Megbántottak! Hihetetlen a sértés és hihetetlen a sértegető arca. Mintha nagyítóüveg mögül sértegetne: akár egy természeti katasztrófa, akkorára nőnek vonásai. Úgy is bámulok rá: elképedve és megsemmisülve, s már nem is értem, amit mond, csak a szavai mögött…

  apró, színes gyöngya betű,a kiejtett hang,s e gyöngyök soraaz a sok szép szó,mit anyák, apák tanítnak, s aranyszálra fűzve leszokos szavakbólegy lágy mondat,mit gondosan alkotok,benne fontos gondolat,s te érted, ha mondom, és hallgatod,s válasznak, mint ajándék te is…

 Villám gyúl megint, az égrebarna fellegraj kúszik;végzetem vak rendeléserégi bánattal búsit.Lesz-e bennem dac, keményen,sorsom, véled víni még?most, hogy meglassul a vérem,s szenvedélyem is kiég.Hány vihart megvívtam én már!Orkántól sem rettegek.Bárkám biztos part felé…

    Nincs pénzem semmi, el tudna venni, nagylelkű gondolkodás.Elveszett évek nyomában élek, nem érdekel semmi más.Nincs pénzem, semmi, nőül fog venni, hízelgő a gondolat.Nékem sincs semmi, de néhány penny, virágra mindig akad.Amikor Indiába elútaztam, maga egy…

 Fáradtságom adom az esti árnynak, Színeimet vissza a szivárványnak.Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek, Mosolygásom az őszi verőfénynek.Sok sötét titkom rábízom a szélre, Semmit se várva és semmit se kérve.Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton: Kétségeim az…

 Törjön százegyszer százszor-tört varázs:Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,Ha hitted, hogy még mindig tartalakS hitted, hogy kell még elbocsáttatás.Százszor-sujtottan dobom, ím, felédFeledésemnek gazdag úr-palástját.Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,Vedd magadra,…

  Hol járt a dal - mit kérditek?Kutak titkát ki fejti meg?  A dalnak is titok marad,miért dagad, miért apad.  Hányszor van úgy, hogy mélyre ás,s ti azt mondjátok: hallgatás.  És mondjátok: meghalt, pedigcsak barlangokba rejtezik.  Mélyen muzsikál…

 Miképpen elhervad mindig a virág, s öregkor elől kitér az ifjúság, úgy tűnnek fel az élet lépcsői mind, és minden bölcsesség, minden erény is idején virít, örökké nem tarthat. Ha hívja az élet, a szív legyen csak búcsúzásra és újrakezdésre kész, hogy…

 Tudodsoha nem bántam meg,hogy megszerettelek,pedig felbolygatta ez a szeretetaz egész életem,Tudod,soha nem csalódtam benned,pedig sokszor nem értettema cselekedetedet,sokszor féltettelek,leginkább magadtól féltettelek,Tudod,lassan fogynak körülöttem a dolgok,a dolgaim,vagy…

 Ne szólj, szól helyetted a csend. Ne nézz, hunyt pillád mögött vagyok. Ne hívj, hívnak az álmaink. Ne keress, hisz úgyis ott vagyok.Szólj, fújja hangod felém a szél! Nézz, szemed tükrében ragyogok. Hívj, érezzem, hogy lobogva vársz. Keress, szeress, lásd melletted vagyok.

 Amilyen vagy a világon, egyetlen.Életed tiéd, titokzatos érték.A létezés örömét énekelték,mikor születtél, könny volt a szemekben.Öröme légy önmagadnak, úgy, szépen,ahogy a szívben az összhang: Mindenség.Legyél, ki az örömöt akarod még,és akard, hogy magadban…

Mert nem egyszerre járja áta boldogság a testet:előbb csak a tekintetedszáll a tárgyakra vissza,s derengő emlékeidetkezded megint szeretni.Aztán a puszta levegőtzamatosabbnak érzed,s hosszan, türelmesen figyelszmások nehéz szavára;utóbb, ha egymagad vagy is,nemcsak magadra gondolsz,s…

  Te távolodsz?Vagy én távolodom?Futnak a vonatok észak felé és dél felés erdõk nyomulnak közénk,szigorú vadvizek.A tanyák fölött hosszan köröz,levegőt sarabol egy vércse,mintha a veled összekötőhajszáldrótokat kaszabolná.Voltál valaha valakim,voltam én is…

 Olyannak láss, amilyen valójában vagyok, álmaidban kiszíneztél, nappal glóriát kapok; én néha belebotlom e nagy fényességbe, minden szavad - akár a Nap - nyújtózik az égre. Titkom nincs, nem is volt, de ha lett is volna, ma már mindenre jótékony, puha lepel hullna... ne…

 Megannyi küzdelem a lét,pedig van még virág... apró öröm,pilleszárnyon röppenvepirkad a hajnal, s a nap már el is köszön.De...ugye, ha borzasztó távol vagy is,nem felejted el nevem?Félek, felemészt az idő,pedig nem kellene... ez a sorsunk,egy idő után már megtörvelegtöbb,…

 Megsebezték szárnyam. Lombtalan berekben, Bozótos, avaros, vad erdőbe' jártam. Leszállott a dér is. Mindig betegebben, Fázva bolyongtam a hideg éjszakában. Vándortársaimtól messze elmaradva; Megázott a fészkem, bomlott, kusza lett… Vágytak reám, mint a menekülő vadra,…

 Fáj-e még néha az elmondhatatlan,a perc, mely mohos, alja-nincs kútba zuhant,mikor ébenfából faragott hangszerünk húrjaapró sikollyal és végleg elpattant?Látod-e még néha önnön önmagunkat,amint a púpos, kancsal bánat utánunk szaladt,ezernél több-színű, frisskedvű…

 Lassan, tűnődveAz ember végül homokos,szomorú, vizes síkra ér,szétnéz merengve és okosfejével biccent, nem remél.Én is így próbálok csalásnélkül szétnézni könnyedén.Ezüstös fejszesuhanásjátszik a nyárfa levelén.A semmi ágán ül szívem,kis teste hangtalan…

 Boldog vagyok, mint senki más,és mégis kedvem volna sírni,mert jól tudom: virágnyilás:egyszerből a sohába nyílni;mert jól tudom már: gyöngylelet:síkos a gyöngy, sebes a bánat,mielőtt elvesztettelekó, édesem, sírok utánad.

 Ládámba nézni, nos, ki mer?A sors és a világ kicsinybenEgyformán látható meg itt benn;Csak ne álljatok túl közel!Ide a szeretet gyertyája,S a szerelem fáklyája kell.A szín, lám, nem üres sosem:Ott gyermeket hoznak be, kézen,Fiú szökdelve jő, az ifjú szelesen,A férfi…

 Nézd én a fájdalmak kerjéből jöttemkönnyes folyókon hullató ligetekenés zokogástól rengő réteken áta fájdalmak kertjéből jöttemahol sírást hozotta szél a nap az esőa köd a hold a hóaz ég az ég az ég is!És kelőhajnali színeken is sírtamha éppen egy érett…

 A sűrű csend nyaldosta testünkS megbontott habján át a csendnek,Egybeszövődött a kezünk.Vágytelt indájú tóvirágokTörik meg így a tavak testét,Mikor szívósan összefognak.- Kocsid az udvart járta már,Nem mertünk már egymásra nézni -S olyan nehéz lett a szívünk,Hogy…