(Weöres Sándor verse nyomán)
Aki előtt a kaput becsukják
És azt kiáltják: rosszkor születtél
Megáll a csöndben és arra vár még
Hogy tán kiszólnak, talán csak játék
Ott álldogál még amíg az este
Az ő estéje leszáll a földre
Kisétál csendben, kettős fasorban
Végén kilép az üres világba
Fejébe húzva kerek kék sapka
Simára húzva körbe leszegve
Az úton nem szed mellé virágot
Holtáig hordja égboltsapkáját
Tündérszemekkel üres mezőkre
Határ határát ahol elveszti
Mindig van onnan tovább hova menni
Ottan többé már nem ismeri senki…
