Álom voltál csak, olyan,
mibol másnap fáradtan s letörve
ébred az ember. S nem érez semmit
szájának keserű ízén át.
S sírós lesz a nap. Meg az eső is
elered, s ilyenkor, azt hiszem,
igazán engem siratnak az istenek,
bántja őket, hogy cserben hagytak rég...
De már nem tehetnek semmit. Rég egyedül hagyott
az a nyár, mikor még velem voltál,
S nem egy monitoron láttuk csak
Egymás minden fájdalmas szavát.
