„Was wir suchten, fanden wir nicht”
(Wulf Kirsten)
Amit kerestünk, sehol sem leltük,
a kézből evő, szelíd mókust elnyelte a föld,
a nagyon olcsó boltról kiderült, hogy megszűnt,
a park legrégibb fáját kitörte a vihar,
a folyóparti sétányt elöntötte a víz,
amit kerestünk, sehol sem leltük,
hiába utaztunk északnak, hiába keltünk korán,
futottunk csomagokkal a hajnali buszhoz,
az óvárost pénz híján mégsem újítják fel,
a középkori udvarházban senki sem lakik,
kapuján rács van, ablakán deszka,
a koncert elmarad, nincs fieszta,
a köztéri órák tétlen állnak,
a híres utcán mindent szanálnak,
árujuk nem maradt, csak selejtjük,
amit kerestünk, sehol se leltük,
a sarki boltot, a szelíd mókust,
a házat, hol olcsón eladó must,
a parti sétányt, a hajnali buszt,
elnyel, eláraszt, bedeszkáz, kifoszt,
eresz alól leseprűzött fészkek,
agyagos morzsái az egésznek
és csak árnyak maradtak helyettük –
amit kerestünk, sehol se leltük.
