Egy rongyszőnyeget szövök,
amióta élek.
Felszabdalt, felszeletelt,
csíkokra vágott
tarka nappalok,
sötét éjszakák,
színes ünnepek,
vasárnapok…
Évek, évtizedek gomolyáit
szőttem már bele
a mellyékbe,
mit az őseim vetettek fel.
Csattog az osztováta,
cikázik a vetélő jobbra-balra,
tekeredik a tekerőre
a vég…
Egy rongyszőnyeg
az életem.
Nem lesz belőle már perzsa
vagy finom szövet. Befejezem,
valamire még jó lesz talán…
Lábtörlő lesz
a pokol pitvarán.
