Béke-sziget

  "A fiatalság nem életkor, inkább lelkiállapot: akaraterő, képzelőerő, heves érzelmek, a bátorság uralma a gyávaság fölött, amikor a kalandvágy legyőzi a kényelemszeretetet. Attól még nem öreg valaki, hogy megélt valahány évet. Öregedni annyi, mint lemondani…

        És néha vágtatunk, mint őrült tengerészek, recseg-ropog hajónk, kegyetlen vashajónk, hullámokon, ködön megyünk, örök merészek. A szél, a köd jajong, hogy sír, jajong és vasbordáival feszül meg a fedélzet, oda se könnynek és oda…

 Jönnek majd jobb napok isS egyszer(Be jó lesz, ki megéri)Torkig a förtelemmelS emlékezveMegállítjukA gonosz szédítőket,A tegnapi időket.És csöndesen megkérdjük:Milyen halált akartok,Buta és elnyűttRégi, ostoba kardok?Egyszer,Tele emlékezettelMég kérdezni is…

 Ne kövezzetek meg jó emberek ha egyszer rámtaláltok nyomasztó emlékeim és nyugtalan vágyaim bozótjában. Nem az vagyok én akinek ti láttok engem. Árnyék és fény izzó nyár és fagyos tél egyformán eltakar előletek.És íme bevallom önmagam takarom el önmagam nem miattam…

  I.Olykor borús, magányos estén Ellátogat hozzám a múlt, Merengő szókkal újrafestvén A kék eget, mely elborult. Eszembe jut, mikor még nyár volt, Vidám erdő, zengő liget, Midőn szívem dalolva lángolt, Lángoltak véle más szívek. Ó, elhervadt szívem viránya!…

  Köröttem apró lángok égnek; barátok tán vagy lidércfények, megannyi rejtélyes ígéret, mely biztonságot vagy pusztulást jelent. Csak várok. S lelkemben egyre hangosabban zúg a csend.

  "Hajnalodik.Szeretem meglesni a hajnalt. Amolyan hatodik érzék működik bennem, amíg alszom: mint valami antenna, amely fölfogja az anyag üzenetét. Közelebb kerül hozzám a Föld, és közelebb kerülnek az égitestek. Elhelyezkedem a világban; elhelyezkedem az anyag…

       ahogy tenyered homlokodraellenzősíted meg-megállvaahogy el-elmagányosodvameg-megszállsz egy-egy éjszakáraahogy az üres polcra bámulszs nem hiányoznak már a könyvekahogy reggelente az ágy húzés nem-fölkelni volna könnyebbahogy otthonod még…

 Tudom, hogy hull a nap,örömök szállanak,kedves fők hullanak,sírdombok mállanak.Egy-egy kéz, drága kézmindegyre elereszt,mindennap vereség,mindennap új kereszt.Szem mögött szó mögöttgondárnyék feketül.És mégis: ne remegj -Nem maradsz egyedül.Ködödben csillag…

  Meghalni könnyűaz élet egy nagy koncentrációs táboramit Isten a földön az embernek berendezettés amit az ember az embermegsemmisítő táborává továbbfejlesztettÖngyilkosnak lenni annyimint az őrséget kijátszanimegszökni dezertálni az ottmaradtakona markunkba…

  "Egyetlen bűnt sem követhet el az ember a földkerekségen, anélkül, hogy abból valahol szenvedés ne születnék."

   "Aki szeretetben él, sokkal nagyobb veszélynek van kitéve, mint az, aki nem, és gyakran nagyon magas árat kell fizetnie érte. Sokszor a szeretet ahelyett, hogy megnyitná, kitárná a szívet, épp ellenkezőleg, inkább megbéklyózza azt. Hogy miért? Talán az ember…

  Mikor egy este otthon egyedül talál, Az ablakon kinézel, de semmit sem látsz. Mondd gondolsz-e rám? Mikor a napok léggömbjéből az idő elszivárog, és elfelejtett szavak után nem fordulsz már vissza. Mondd gondolsz e rám? Megteszel mindent, úgy csinálsz mintha élnél,…

 Adj, Uram a léleknek fényvilágot,a sötétségből tiszta kiutat,amelyben megsemmisülnek a gyászok,és irányra talál a gondolat.Ha a fájdalom megnevezhetetlen,a végtelen vele szerteszakad,s elvesztegeti magát minden versben,bárhogy őrködnek a hívó szavak.Minden kusza, hogyha a…

 "Hiányod fáj, mint levágott végtag helye -Hogy fájhat annyira az, ami nincs?Az ajtón, min többé soha nem lépsz beNem mozdul a kilincs"(részlet)