Béke-sziget

  Milyen száraz és üres a lelkempedig te melengetted a kezeid közt!Milyen száraz és üres az ágyam,pedig teleszórtad a csókok aranyával!Csókok aranyával, arany levelekkel;de elhagytál a tréfálkozó őszi levelekkel.Nem tudok aludni miattad, mert álmomban isujjaid…

  Ősz húrja zsong,jajong, busonga tájon,s ont monotonbút konokonés fájón.S én csüggeteg,halvány beteg,mig éjfélkong, csak sirok,s elém a soktűnt kéj kél.Óh, múlni már,ősz! húllni már,eresszél!Mint holt avart,mit felkavarta rossz szél...(Tóth Árpád fordítása)…

   Talán eltűnök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom. Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom. Már bimbós gyermek-testemet szem-maró füstön száritottam. Bánat szedi szét eszemet, ha megtudom, mire jutottam. Korán vájta belém fogát a vágy, mely idegenbe…

  Ahogyan megyünk összebújva az Iskola utcán fázós-boldogan („őszi szerelem” – mondta kis pimasz fiacskám) „őszi” – és akkor mi van?bár, persze tudtuk mi is pontosan, hogy ami jön, az tél, nem a tavasz, hogy most már minden utoljára van,…

  Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,Vijjogva, sírva, kergetőzve,Két lankadt szárnyú héja-madár.Új rablói vannak a Nyárnak,Csattognak az új héja-szárnyak,Dúlnak a csókos ütközetek.Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,Valahol az Őszben megállunk,Fölborzolt tollal,…

  Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatokKözt nem lengedez a Zephyr.Nincs már symphonia, s zöld lugasok közöttNem búg gerlice, és a füzes ernyeinA csermely violás völgye nem illatoz,S…

  Most elmondom, kicsim, az úgy volt:mikor a halk sík bársonyánkihúnyt a nap és már soványarccal fölkelt a szép, hazug hold,nagyon vágytam hozzád beszélni –Ó, nem bohón és nem bolondul,de mélyen, mint harang ha konduls ahogy csak férfi tud beszélni.Kezembe fogtam…

  A nyár lassan, észrevétlensimul rőtarany őszbe,a falevél reggel még zöld,alkonyatkor lábam elé hulliksárgán és pörögve.Hajnalban még sötét ablakásít kómás képemre,s egyre korábbanközelít az este, gyengülőnapsugarakban a fákhosszabb, mind hosszabbárnyékokat…

  Lombtalan erdő ágfonadékánA szürke levegőből fehéren ereszkedik alá az első hó,És hull és hull. Hogy lett ily néma a világ!Csupa fehér és szürke minden, néma, néma.A vándor is, kit zöld és tarka hónapok hallottakZajt ütve járni, dalolni,Elnémult, fáradt az…

  Szoktál-e néha meg-megállni, És néhány percre megcsodálni A zöld mezőt, a sok virágot, Az ezer színű , szép világot, A dús erdőt, a zúgó fákat, A csillagfényes éjszakákat, A völgy ölét, a hegytetőt? Nem , neked erre nincs időd!Szoktál-e néha simogatni, Sajgó…

  Csak apró vágyakkal él az ember. Beéri azzal, ha ágyát megvetik, ha az éjre ráköszön a reggel, s ha ősszel eső, télen a hó esik.Mert mivégre az ezernyi álom, hogyha újra és újra ébredni kell? Hiába lépne át minden határon, kivel a sorsa egyre felesel.Megtanul hát…

   Piroslik már a vadszőllőlevél,bogyója kékül;temetni készül a könnyező szél:mit tettél el a tavaszból, a nyárbólőszi menedékül?Már hamvas a szilva, a barack nevet,sorsod is érik;gyümölcstelen fáid félik a telet,míg mások őszüknek gazdagon…

  Úgy ötven évről nézhetni a Mostra.Be boldog lesz, ki majd megmosolyogjaVergődő, zűrös, mai életünketS úgy látja, ahogy látni kellene:Feltörni indult, tébolyos zene,Lelkek nagy csődje, jövők szomjusága.Be boldog lesz, ki majd messziről látjaS szól majd felőlük…

  Az idő hallgat, én mondom neked,az idő tudja, minek mi az ára;ha én tudnám, tudatnám is veled.Ha sírunk, mikor a bohóc nevet,ha balul fülelünk a zongorára,az idő hallgat, én mondom neked.Bár nem tudom, mi jót mondjak neked,mert több a vágyam, mint szavam a vágyra,ha…

    Fehér fala felsír, még messzehangzón.A zsúptetőn egy fűcsomó lobog,öles hiány sötét torkába bámul,hol fulladt csendből csontfehér ragok- bordák – zihálnak még a messzi égre.Halott a ház, csak úgy tesz, mintha élne.Az árnyék néha ajtóhoz lopódzik,…

  Azt, amit más őrülten hajszolEgy hosszú, kínos életen,A kétség átkos órájábanA sors megadta én nekem.Nem a nyugalmat. Az én lelkemMegölné a csend, nyugalom,Csak egy intést, biztatást vártam,Ha zokogásba fúl dalom,Szívemből ömlő, bús dalom.Áldott a kéz, amely…

  Emlékeimben lépdelő virágok...meglebbenő esőben álldogálok,két nő jön nedves, villogó fogakkal,majd két galamb. Kövér,fontoskodó begyük egész a földig ér.Egy éve már. Senlis felé az úton,langy, esős alkonyat volt s furcsa módonegy pillanatra boldog voltam…

 Most a szív nyugodni vágyik,szenvedélye ellobog,mert belátja, hogy a másikszív érette nem dobog;ám, ha fojtott izgalombanmég remegne, az se baj:a víz sem csitul le nyomban,bár elült a vad vihar!Jött az óra, válni kellett;észre sem vetted vajon,bár szemed láttára…

  Az ábrándok, mik itt élnek szívemben,Immár tudom, hogy nem maradnak itt,Minden, ami szép, gyorsan tovalebben, -Az élet erre lassan megtanít.Mert mi az élet? Percek rohanása;Fagyos viharként száguld mindenik,Mögöttük sír a kertek pusztulása,S a rózsabokrot földig…

  Mily gyorsan távolodsz a nagy időbentőlem, fiam.Már idegesen kelsz föl az ebédtől,eltűnsz, szaladsz.Újságot olvasol, amikor beszélek,kurtán felelsz.Barátaiddal vagy. Üres a szobád.Üres a lelkem.Nem látod arcomon botor szerelmem.Nem veszel észre.Csikorgó hangom iszonyú…