Béke-sziget

  Olyan némán suhannak, mint az évek,álmatlan évek végtelen vizen.Bátran vágnak az ismeretlen éjneks ki hol kötnek, nem tudja senkisem.Utolsó fény játszik a vizek árján,estébe fúl a harmatos határ,s föléjük, mint egy hamvadó szivárvány,kitérő ívet húz a…

  Virágok térdelnek, a dérrel meggyötört kis-kedveseim, egyenes én maradok itt, én maradok a bajaimmal ember, aki így is virít.Szemeim előtt aranysárgán mint az utolsó villamos, elrohan sikoltva a nyár – s már emlőd forró hegységére fázva se vágyhatnék,…

  Lelkem falán a gond sötétlik,Árnyék a hófehér falon:Oh, megöregszel te is egyszer,Én édes, szőke angyalom.A szőke haj ezüstbe szürkül,Barázdás lesz a homlokod,És csókos ajkad pírja elvész,A szíved halkabban dobog.És benne mélyen eltemetveA régi,régi szerelem,És…

   Idő fénylett: vizek , égboltok őse. Nagy szemek néztek a kezdődő őszre. Dallam szikrája táncolt el a légben, s gyújtott ezüstöt bús nyárfalevélen.A Semmi volt szívemben, ami Minden, mert könnye átjut álmon, földi kincsen, s a szépsége ráég a pillanatra,…

  Eső kering az utcán, s idebent a lámpa körül gyűrűzik a csend, ahogy ülök és várlak. Nincs más világ: magamba búvom el. Ilyenkor nem hiszem, hogy látni kell, ilyenkor óriás vagyok, aki elég magának, lebegek fönn, a csont-palack felett és az sem érdekel, hogy kerek…

  Elmúlt a nyár. Fák lombjainkönnycseppként ébred a holnap,fém színű reggelek, ólom- nappalokalig -fényt bitorolnak.Avart markoló ujjakkal szél simítja homlokom,fagyos érintésétől, hervadó csók pírjaébred arcomon.Holt levelek szállnak a négy égtáj felémíg a…

  Nagyúr, ugyancsak bőven bánsz a borral.Most hagyd üresen kissé serlegünket.Hadd énekeljem el neked ma estea fájdalom dalát!Figyeld csak, itt a ritka pillanat,mikor megcsöndesül a vad duhajság,mikor kifullad a szilaj kacaj,a táncosnők ugrándozása lankads a kerteken a…

  A felhő sem olyan, mint nálunkÉs milyen más az őszi fény!Nem csókol oly megejtő csókkal,Mint ifjuságom szép helyén.- Milyen az ősz? Olyan bűbájosÁlomba ringat most is ott?...Megkérdeném, de messze vagytokSzázszor irigyelt boldogok.Megkérdezem magától, édes:Milyen…

  Búcsúznunk kell újra, kicsi ház,s egyre nehezebb a búcsuzás.Hányszor látlak, ki tudhatja, még?Hány nyarat fog adni még az ég?Az idei zord volt és fukar.Kárpótolni talán most akar.De pávázhat a nap tolla már:kései nyár, nem igazi nyár.Óh e párás, pávás…

  Az idő hallgat, én mondom neked,az idő tudja, minek mi az ára;ha én tudnám, tudatnám is veled.Ha sírunk, mikor a bohóc nevet,ha balul fülelünk a zongorára,az idő hallgat, én mondom neked.Bár nem tudom, mi jót mondjak neked,mert több a vágyam, mint szavam a vágyra,ha…

  Ismerős az út, A park, A járda és a pad.Már voltam itt, Időztem is. De akkor más volt... Más volt a nap, Az emberek, A gyerekek. Más színe volt a fűnek, A falevélnek, És a könnynek... Igen a könnyek, Azok is mások voltak, De a pad-A pad, az ugyanaz.Akkor mindent utáltam:…

  A kertekre leszállt a dér, kékülten pereg a levél, rozsdásra váltak a rétek, üres a madárfészek.Lassú, nehéz esok jönnek, és megcsapkodják a földet, s ha a vén felhok elfogynak, a sárban barmok tocsognak.Nézd, ez az osz. De jön a tél. Hulló tollától a föld…

  remeg a csönd - most hangokra vágyik a lélek - meglibbennek a nyárból játékos kergetőző képek: a tenger meséi a Hold mélázó miséje a Nap égi zenéje - szemed szokatlan-gyöngéd fénye kezed sejtelmes-sóvár érintése...ősz jön - kifut a kikötő utolsó hajója…

  Akkor elkezdtek zokogni a fák. Fehér könny-szirmukon barna gyászkeret. Lassú sóhajtással takarták el könnyû léptedet.Akkor hirtelen hideg lett a szél. Szivárvány-lelked rebbenése idézte a telet. Éreztem, ahogy apró tested, testemben megremeg.Akkor egy pillanattá vált…

  Tövist virágzik az idő,mázsás ködöt a levegő,légüres bánatok lebegnek,szállanak, zuhannak, leesnek.Avar hullámzik, bokámatnyaldossa, szívemig fölárad- ősz, te szilaj, te szomorú,kegyelmes szívbéli háború,add, hogy a szemem szép tágra,kerekedjél a világra,s…

    Íveket hajlítasz körémzuhanó csillagok fényéből,gömbökbe simítod fáradt nappalom,szerelemmé sóhajtod bennemromok közé hajított virágtalan álmom.Hogy elérjelek szerelem-öleléseidben,hidakat feszít közénk az estvilág.Csend-osonva örvényedhez…

   Be jó lenne még azt mondani mindig:Szívem fürösztik tavaszi kegyek,a napsugár is éget,virágosak a rétek,és holnap kirándulásra megyek.Be jó lenne egy szép kézlegyintésselelintézni az egész őszi dolgot:- Eh, nem fél, aki bátor,csak rövid nyári zápor,és…

  - mondta.Nincsen több beszédemaz egymás szavába vágó évszakokkal,a lépcsőn lepörgő levéllel:mindenre van már hallgatásom.A szó nélkül hagyott virágzás,nem mondom, zavarba hoz néha,ilyenkor félrefordulok, vagyúgy teszek, mintha mit se tudnék.Memorizálok.Megjegyzem…

  A b.-i vonalon, két állomás közt, körülbelül egyforma távolságra mind a kettőtől, van egy kis kert. Mindössze néhány négyzetméter, és a leglassúbb vonat ablakából is mindössze néhány másodpercre látszik. Se tanya, se kunyhó, se őrház nincs a közelében.…

    Oh, hát ha kérem, miért is ne adnád?Add nékem, Uram, a színek hatalmát! -...Mely mostanáig lángfehérben égett,Szürkére festem a nagy mindenséget!Oh, hát ha kérem, miért is ne adnád?Add nékem, Uram a hangok hatalmát! -...Madarak dala gyászzenére…

  Esti virágokcsöndben csukódnak,udvar fénylikmézsárga holdnak.Némák a fák is,levél se rebben,tücskök beszélnekszép őszi kertben.Kút vize hallgat,néha megloccsan,bogárhad alszikfázó bokorban.Halkan harangozkatángok szára:-Hó hull fejünkremajd nemsokára!