Béke-sziget

  Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,Csupa-Kedvesség, látom, mind te vagy;futhatsz, csodák varázsfátylába szőtten,s Csupa-Jelen, látom, hogy merre vagy.A karcsu ciprus ifju erejében,Csupa-Szépség, felismerlek: te vagy;a folyam zsongó hullámtengerében,Csupa-Hízelgés, ott is…

  Leszek a barátod,játszom játékaid,elnyúlok és elnémulok veled,sírom bánataid,örülöm örömeid,mindenem megosztom veled.Ahogy fordulsz, fordulok én is,amit tudsz, még megtanulom,ahová állsz, oda húzok én is,amennyit bírsz, azt én is kibírom,ha szeretsz, szeretek…

  Idő fénylett: vizek , égboltok őse. Nagy szemek néztek a kezdődő őszre. Dallam szikrája táncolt el a légben, s gyújtott ezüstöt bús nyárfalevélen.A Semmi volt szívemben, ami Minden, mert könnye átjut álmon, földi kincsen, s a szépsége ráég a pillanatra, melyben…

  Szeretni úgy... hogyan is?Gyöngéd léleksimítással, ha kell, arctalanul helyem mindig megtalálva ha kell, láthatatlanulSzeretni úgy... mikor is?Időnek előtte és utána, ha új Tunguz-meteor jő szívem végsőkig kitárva: ha fűszál helyén végre virág nőSzeretni úgy...…

  Csak apró vágyakkal él az ember.Beéri azzal, ha ágyát megvetik,ha az éjre ráköszön a reggel,s ha ősszel eső, télen a hó esik.Mert mivégre az ezernyi álom,hogyha újra és újra ébredni kell?Hiába lépne át minden határon,kivel a sorsa egyre felesel.Megtanul hát…

  Forróságok, lobbanások után szelíd   mámorral hozza kincsét a kifáradt ősz. Hallod érveréseit,   a monoton ritmust? Ne még! – kiáltanád és borzongsz s fogod hűlő kezeit,   nézed üveges, tört szemét: hunyorgat rád, mutatja gyűlő éveid. S mert…

  A sűrű csend nyaldosta testünkS megbontott habján át a csendnek,Egybeszövődött a kezünk.Vágytelt indájú tóvirágokTörik meg így a tavak testét,Mikor szívósan összefognak.- Kocsid az udvart járta már,Nem mertünk már egymásra nézni -S olyan nehéz lett a…

 Együtt használtunk mindent: évszakokat, könyveket és zenét.Kulcsot, teáscsészéket, kenyérkosarat, vásznakat, ágyat.Közösen forgattuk, nyűttük ronggyá hozomány-szavainkat, gesztusainkat.Betartottuk a házirendet. Egy volt a szó a tettel. Mindig kezet adtunk.Beleszerettem…

  Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsökdalt próbál szegény, a füvek között.Szakad a húr, szétfoszlik a vonó -nem nótaszó ez már, de búcsúszó.Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.Közeleg a rozsdaszínű áradat.Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött -elnémul a rigó,…

  Úgy ötven évről nézhetni a Mostra.Be boldog lesz, ki majd megmosolyogjaVergődő, zűrös, mai életünketS úgy látja, ahogy látni kellene:Feltörni indult, tébolyos zene,Lelkek nagy csődje, jövők szomjusága.Be boldog lesz, ki majd messziről látjaS szól majd felőlük…

  Szoktál-e néha meg-megállni, És néhány percre megcsodálni A zöld mezőt, a sok virágot, Az ezer színű , szép világot, A dús erdőt, a zúgó fákat, A csillagfényes éjszakákat, A völgy ölét, a hegytetőt? Nem , neked erre nincs időd!Szoktál-e néha simogatni, Sajgó…

  Most elmondom, kicsim, az úgy volt:mikor a halk sík bársonyánkihúnyt a nap és már soványarccal fölkelt a szép, hazug hold,nagyon vágytam hozzád beszélni –Ó, nem bohón és nem bolondul,de mélyen, mint harang ha konduls ahogy csak férfi tud beszélni.Kezembe fogtam…

 Mindenben és mindenkor keresed lelked feloldó magányát. Ki érti meg a kínodat? Kit érdekel a Másik? Van ember, ki számontartja szenvedésedet? Tomboló, vég nélküli szenvedélyed veted papírra, és megjelenik előtted egy meggyötört vigasz, hogy kisírtad lelked minden…

  Csak apró vágyakkal él az ember. Beéri azzal, ha ágyát megvetik, ha az éjre ráköszön a reggel, s ha ősszel eső, télen a hó esik.Mert mivégre az ezernyi álom, hogyha újra és újra ébredni kell? Hiába lépne át minden határon, kivel a sorsa egyre felesel.Megtanul hát…

  Megjött az Ősz, s ecsetét elővette,Tarka színeket festett a falevelekre.Sárgát kavart, hol gyönyörű vörösetRajzolt sok-sok apró narancsos köröket.Szebbnél szebb színek olvadtak egymásba,S lett az erdő a szivárvány pompás földi mása.Kéklő égen bárányfelhők…

  Bukdácsolok az álomban: fel-felriadok, arcod, kezed, szemed hiányára. Futnak velem a fürge kerekek, elringatnának, mégis bukdácsolok az álomban: rám emelhetnéd boldog tekinteted, s akkor megtelne fuldokló szívem a szemeddel, tenyeremben hintáznának játékos ujjaid, s az…

  S ha már többé nem keresel,és ha a világ betakar történéseivel,akkor is lesz egy perc, egy pillanat,mikor megállok és rád gondolok,s ha nem lesz pillanat,az se számít,mert mindig előttem állszfény-ruhában, mosoly-köntösben,s bár a világot nézem,téged látlaka…

  "Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes. Azt, hogy hogyan éljek, mit tegyek, mind az óvodában tanultam meg. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit ott tanultam: Ossz meg mindent másokkal!…

 Az Út és Erény könyve AZ ERÉNY42Az út szülte az egyet,az egy a kettőt,a kettő a hármat,a három valamennyi létezőt,mind tartalmazza a hímet és a nőt,s a láthatatlan lehelet egybeolvasztja ezeket.S e világban megvetikaz önmagát-felemelőt,az önjelölt királyt,…

  Minden álmom színesre festett, messzire gurult üveggolyó. Idővel egyre szelídebb leszek, hiába vagyok megvadítható.Már többet hallgatok, mint ítélek, bár súllyal se több, mint éllel a szó. Vasfog az idő az ember szívének, ha minden színjáték megtanulható.Hát…

  Nincs szebb annál, mikor táncra kérsz a szabad ég alatt,Hol meseszerű álomban ring minden gondolat.S hol két mosoly között felcsillannak a szívből jött szavak,Melyekből csillagokat formál a bíbor alkonyat.Nincs jobb annál, mikor megsimítod ábrándozó arcom,S közben…