Ma az ember úgy hányódik, mint a levél a vizen.Hogy egyhelyben megülhetne, megállhatna? Nohiszen...Búcsúzik attól, amit lát, száll, elhagyja otthonát,táját, ízes ivóvizét, napos, homokos nyarát.Ismerek itt minden embert, tudom a dombok nevét,ismerem a hosszú őszök…