Béke-sziget

 Láthatok búsulni mástS ne érezném bánatát?Láthatok-e szenvedőt,Hogy ne vigasztaljam őt?Látva könnyet más szemén,Bánatát ne osszam én?Apa síró kisfiátNézze, s bú ne járja át?Ülhet némán egy anya,Míg szorong, sír magzata?Nem, nem, ó, ez nem lehet,Ez nem eshet soha…

Andersen Nexö (1869-1954) dán író híres regényciklusának legismertebb és legproblematikusabb kötete. Születésétől kora haláláig kíséri hősnőjét a szerző: Ditte egyénien szép, okos, vonzó, akaraterős lényéből sugárzik a szeretet, de környező világa nem ismeri fel…

 "Holnappal ne törodj, messze ne álmodozz,Légy víg, légy te okos, míg lehet, élj és örülj.Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül,Mint a nyíl s zuhogó patak." 

 Te vagy a legjobb barátom,fáj, hogy könnyezni látlak!Ne sírj, ne zokogj! Tűnjön elszívedből minden bánat.Tudom, a csalódás keserűlángja megéget...Valami tanulsága mégis van,minden bánatnak, szenvedésnek.Most nehéz szívvel keseregsz:“Semmi, semmi nem lesz a…

       Arról szeretnék írni, amiről sem beszélni, sem írni nem lehet. Arról, ami nem fér bele a szavak mindig szűknek bizonyuló ketrecébe. Megtapasztalhattuk, mindahányszor a beszéd túljut a mindennapok egyértelműségén, tétovává válik, cserben…

 "Ne kövezzetek meg jó emberek ha egyszer rámtaláltok nyomasztó emlékeim és nyugtalan vágyaim bozótjában. Nem az vagyok én akinek ti láttok engem. Árnyék és fény izzó nyár és fagyos tél egyformán eltakar előletek." 

 Ábrándom az volt ma nekem,ha túl leszek az ötvenen,a hatvanon, a hetvenen,bujdoklás lesz a kenyerem.Vénen és vaksin, kopaszonbotladozom az utakon,vén ebként szívem odavon,hol lelkemmel ma is lakom.Ismerős-ismeretlenülcsavargok ó tanyák körül, szimatol szívem, megörül,egy…

   Sötét felhők és sötétlő lombok.Ligetekben járok, néma alkonyat van.Vajjon társtalanúl mért bolyongok ?Az elnyúló árnyék megriaszt utamban.A csend megejt: áradozó szivvelNehezebben vágok át a nagy homályon:Apró göröngyök közt megbotol a lábom,Költészet,…

 "Ha az ember vagyonát pénztárcája helyett az agyában őrzi, azt senki sem veheti el tőle. Mindig a tudásba történő beruházás fizetődik ki a legjobban." 

  Bizonyos helyzetekben, amikor kiégnek a belső lámpák és fény helyett a sötét lepi el lelkemet - valamit mondani kell önmagamnak is. Amikor már gyökeret eresztbenned sokféle fájdalom,és már a csalfa remény isfutva menekül tőled,amikor a palettán márfogyóban…

 Az Út és Erény könyve34A hatalmas út szerteárad,jelen van jobbra-balra.Minden általa létezik,soha meg nem torpanva.Működik, de rejtve, hírt nem akarva.Mindent nevel,de nem irányít,nincsen vágya,ezért neve: kicsiny.Minden visszatér hozzája,de nem irányít,ezért neve:…

 "A kártyavár összedől, hiába futsz a sors elől.Eltűnik a csillogás, kialszik a fény és a villlogás.Nem maradnak, csak az emlékek, elmúlnak az érzelmek.Egyszer te sem kell, hogy féltsél, és én sem kell, hogy féltselek." 

 Miért vagy oly szomorú, mikor itt mindenki nevet ? Valld csak be: sírtál, biztosan; mutatja szemed. "S ha sírtam is, elbújva; - az nekem volt fájdalom; s oly édesen szakad a könny: könnyít a kínomon. " Barátok vidám köre hív, ne vesd meg a szívét, s ha vesztettél,…

  Ha kimerülnek tartalékai, vergődik a test a lélek szerint, szeretne megint hasonlítani, régi tükörbe vigyázva tekint.  Titkos utakon furcsán megszalad, árnyékát méri, fölágaskodik, elképzel égig érő falakat, és szomorú, amikor hazudik.  Gyanús neszekre…

 "Örülj a falnak, a derűs napoknak,Szeresd az élet vidám oldalát,Ezer szépet ígér a holnap,Mosolyogva nézz a jövőbe hát!"

 I Ez is csak ház, e híres sárga ház.Fény itt is él, árnyék itt is tanyáz.De nem érti a fény, hogy ért ide -S nem emlékszik az árnyék semmire. II.Te is itt élsz e szűk, zárt udvaron.Te is itt élsz, mi urunk, Unalom,s ha árnyadat magamról elverem,Te felborongsz…

 Riasztó, mint a fölmorajló tengerés mint a végtelen hó, épp olyan.Álarca mélyén bús halál rohan -jaj, üstökömbe kap s én gyáva Emberremegve ejtem lelkemet elébea szívem hallgatom - kopog-e még?És megunom ez egyhangú zenétpedig de jó, ha ver és nincsen végeÚgy érzem,…

 "Az idő túl lassú azoknak, akikvárakoznak, túl gyors azoknak,akik aggódnak, túl hosszú azoknak,akik szomorkodnak, túl rövidazoknak akik örvendeznek,de azoknak, akik szeretnek,az idő örök." 

 Gyengéd s baljós a láng, amely szemedben ég,akár a hold, mikor fényét árasztja szét,s a patakpart felé nyújtózik, felnevetaz ágakon, s elé simulnak a kövek.Talán ha két szemed híven reá figyel,fellobban, és a fényt fátylába rejti el...Fénye oly kedvesen játszik veled,…

   Éjfél van és én még nem alszom. Hallgatom a csendes éjjeli zajt. A mező piheg. Fáradt csillagok bóbiskolnak. A hold lezuhant a keretek mögé.Várlak, hogy jöjj. Várlak, hogy egyszer besuhanj. Hold-lábaid nesztelen röptét lesem a bokorközön. Szellőlengésed fehér…

 "...vannak az ember lelkében olyan terhek, amelyektől nem tud szabadulni, ha nem beszéli ki magából. ...nem egyszerűen csak a társalgás hiányzik olykor az embernek, de az a partner is, akinek elmondhatja még a legféltettebb titkait is."