Magányomban ülök, hallgatom a csendet,Szeretem, ahogy a tájon lassan ballag.Edzett és kemény kővé gyúrja a lelket,Miközben útján megtörten, némán halad.Oly jó lenne, ha a csend beszélni tudna!Ám nagyokat hallgatva, szomorúan néz, Biztos nevetne, hol meg zokogva sírna,De…