Béke-sziget

  "Tudod olyan ritkán jön össze, hogy két ember igazán szeresse egymást. Vagy az egyik szerelmes és a másik elfogadja vagy csak valami összetartja őket. Fogadj meg tőlem egy tanácsot: ne okozz másoknak bánatot, meg szenvedést. Ha szereted őt, úgy tedd, hogy ő is…

    "A magányban, a betegségben, a zûrzavarban - a barátság puszta gondolata is lehetővé teszi a túlélést, még ha barátunknak nem is áll hatalmában segíteni bennünket. Elég a tudat, hogy ő létezik. A barátságot nem halványítja el a távolság vagy az…

  Az út (2.)Mikor a szépet megismerik,felbukkan a rút is;mikor a jót megismerik,felbukkan a rossz is.Lét és nemlét szüli egymást,nehéz és könnyû megalkotja egymást,hosszú és rövid alakítja egymást,magas es mély kulcsolja egymást,sok hang összeolvasztja…

    "A csókod festi kékre az eget,szemed színétől zöldülnek a fák.Nélküled üres minden képkeretés világtalan az egész világ." 

 Sohase sírj! a könnyek késnek,sziveden át ravasz rést vésnek. A feledésnek.Sohase sírj! a felhők sírnak,nevelnek fűt hantján a sírnak. Gyógyitó írnak.Sohase sírj! az ilyen záporcsak türelem-rózsákat ápol. Te másra vágyol.Sohase sírj! ki némán megáll,arra a halk és…

 Róla írom ezt a verset, aki szebb volt, mint hajdan a királynőkaki előtt megszégyenültek a rózsák, ha átment a kerten.Finom bronzfejét a vállamon ringattam és őaz ölébe vett, ha elbuktam harcaim sűrűjében.Olyan volt, mint egy csillag, mint egy madár, ha boldog.Beszéltem…

 Én láttam a bimbót, én láttam azt,Midőn, érezve a nyájas tavaszt,Kezdett kifejleni:Örűlt a lelkem és kéjjel telék,És mint hiú kertész, sokat merék,Sokat, reményleni.De ennyit nem. Reményem balga volt,Árnyékban sem mutatta a valót:Milyen lesz a virág.A természet rá…

  Bizony, fiam emlékszem még a korra,így néztem én is, mint te, csillagot!Meredtem égő mennyei bokorra,s éreztem ezt a furcsa illatot.Toronyban, dombon titkok fojtogattak,Nyaklottan, míg lélegzetem elállt.De bámulásim egyszer elmaradtak –Talán mikor lelkednek adtam…

 A legnagyobb csoda, mit kaphattál: élni!Titkos ösvényekre térni.Bátornak lenni, kicsit félni,Mosolyogni, néha sírni.Menni az úton, mit adott a Sors,Mely néha gyönyörű, néha torz.Élményözön, emlékek,Vágyak, tűnő remények,Tiszta szívek barátsága,Percnyi évek…

  (részlet)Reádcsapódnék mint a harmat, Mint folyóvíz átfolynék rajtad, Gondolataim lágy szellőjét Két kezeden megérezhetnéd.  Kezem úgy simul, mint hű állat, Pilláim alá takarnálak, Fektetnélek szép egem alá és Jövendőm gyönyörű rétjére.  Hogy…

 2007-ben Doris Lessing kapta az irodalmi Nobel-díjat. A 88 éves írónő ezzel szinte minden jelentős irodalmi elismerést magáénak tudhat. Perzsiában született, évekig élt Dél-Afrikában, majd A fű dalol című első regényével vált világszerte ismertté. Zimbabwe.…

A fiatal házaspár nagy hévvel veti bele magát a családalapításba. Bár a férj nem keres valami jól, mégis négy gyermeket vállalnak. Az ünnepek idején a rokonok is szívesen látogatják őket, bár nekik is egyre nagyobb terhet jelent a nagycsalád. Az ötödik gyermek születése…

  A kősziklákat mindig irigyeltem,Kik állnak büszkén, mozdulatlanul,Állják a villámot, ha rájok sujt,S a harmat csöppjét, ha fejökre hull.Számukra soha sincs "talán", se "hátha",Mit dogmák állnak, oly konok-keményen,Mint zord, erős és önhitt…

 "Van, amikor a leghatalmasabb sziklák is némák maradnak, az óceánok is elcsendesednek, s van, hogy az apró kavicsok sikoltnak és üvöltenek. A hangerejük nem azonos a tényleges erejükkel.Titkot rejtenek. Kérdéseket, válaszokat, örömöket és fájdalmakat, csodákat,…

 Van az életben egy-egy pillanat, Erősnek hisszük szerfelett magunkat. Lelkünk repül, száll, magával ragad, Bús aggodalmak mindhiába húznak. Csalóka álmok léghajóján A vihar szépen fellegekbe tüntet, Míg lenn a földön kárörvendő, Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.Van…

 Higgy a magban, a földben, a tengerben, de az emberekben higgy mindenekelőtt. Szeresd a felhőt, a gépet, a könyvet, de az embert szeresd mindenekelőtt. Éld mélyen át a száraz ágak, kihunyt csillagok, s beteg állatok bánatát, de az emberét mindenekelőtt. Tudj örülni a föld…

 Félni egyre, élni vontatottan,életünk, akár a hattyu útja,mellyet még le sem írt a habokban.És meghalni, titkosan elülnimily elembe jártunk itt, ki tudja,mint mikor hattyut látsz elmerülni: -A vizen, mely nyájasan fogadja,fodrozódik, elmulik alatta,s boldogan gyűrűzik föl a…

 A büszke szem az égre bámul;a néma szájban titok él.A büszke kéz, az összezárul;a büszke szív, az nem remél.Én feléd nézek két szememmels a szájam zárt, mert titka van.S feléd lengetem két kezemmela szívem, amely nyitva van.

 Illatban úszó ékes kert felettArany szárnyu pillangó repkedett;Minden virágnak a szemébe néz,Minden virág keblén fogadni kész;De ő közöttük nyugtalan repes,Mint ki valami ösmerőst keres.Ott kúsz hajnalka a zöld pázsiton,Mosolyg a rózsa és a liliom,Ott a százszorszép s…

 ..."senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség…

Fischer Mária gyermekkori emlékeit szövi izgalmas történetté. A naplószerű elbeszélés epizódjai gyakran jelen idejű felütéssel kezdődnek, s a felidézett pillanatképből bomlik ki a háborús falucska élete, lépnek színre egy-egy epizód erejéig a harmincas, negyvenes évek…

  Csak egyszer meglazitni a féket ami nyom, magamat elveszitni, lebegni szabadon, csak egyszer elterülni, mély vizekbe merülni s csak álomban örülni, hogy nincs sem út sem nyom.Hogy nem kell már akarni s indulni nincs miért, hogy köd lett minden célból s a kin hogy véget…

 A fák magukhoz hívnak egyszer a burjánzó, mély sűrűbe, ahol már nincsenek nyomok, ahol már többé nincs Idő. Fáklyaerdője ég az ősznek, üszök a levél, a virág. A csönd mély, szellős sátorát megnyitják azon a napon, csontkarjukat lenyújtják értem. Magukhoz hívnak…

 "Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására. Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállasz. És abban a pillanatban…

 Az élet mozgószínházában ülve, A hallgatag sötétben nézem én A karmester botját, hogy leng az űrbe, Míg perdül a vad álomköltemény.És hallom, a hegedűs hegedűje Hazug, akár lelkemben a remény És látom, hogy szürkülve és elnyűve, Mint rohanok a roppant filmen én!Ó…