Béke-sziget

  Citromlepke lebeg át a kerten, Meg-meglibben a dohányvirág. Szemem semmiségeken felejtem. Csönd van. Senki nem hív, nem kiált. Annyi minden van s volt a világon, tűnődöm, én vajon még vagyok? Mennyi volt a valóság, az álom, élni még vagy halni volna jobb? Arcomat én már...

  Minden éjszaka az ablakomon Csipkefehér jégvirágok nyílnak: Sudár fák, mintha álom volna, Nem olvadnak el, virágba borulnak. Ott a sarokban egy csillagvirág Jeges fejét meghajtva mosolyog, Távolabb buja tavirózsák ringnak A víztükrön, mely szőttesként ragyog. Fölötte:...

  "…a boldogság csak ilyen. Mindig valami rendkívüli szenvedés tövében terem meg és éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, amely hirtelen elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya."  

Nyugalmas tájról álmodom. Mentás mezők alusznak körben, S azúr szelektől meggyötörten Dúdolnak minden alkonyon. Sötét egére messze tűnt Felhők vonulnak; illat árad, S a borzas füzek hajzatával Tündöklő lelke elvegyül. Estéli táj; szép és szelíd Ember sehol; csönd és

  Hallgat a hegy s a víz partján szótlan minden, moccanatlan, még a görbe égerfák sem susognak az alkonyatban. A hegy mögül, lenyugvóban, visszanéz a nap s a fenti háztetőkön színaranya maradékát szétfröccsenti. A gyermekek, anyjuk várva, nem játszanak, sündörögnek s...

  Legyen erőd lent hagyni, amit nincs erőd följebb emelni.

  Láthatok búsulni mást S ne érezném bánatát? Láthatok-e szenvedőt, Hogy ne vigasztaljam őt? Látva könnyet más szemén, Bánatát ne osszam én? Apa síró kisfiát Nézze, s bú ne járja át? Ülhet némán egy anya, Míg szorong, sír magzata? Nem, nem, ó, ez nem lehet, Ez nem...

Andersen Nexö (1869-1954) dán író híres regényciklusának legismertebb és legproblematikusabb kötete. Születésétől kora haláláig kíséri hősnőjét a szerző: Ditte egyénien szép, okos, vonzó, akaraterős lényéből sugárzik a szeretet, de környező világa nem ismeri fel...

  "Holnappal ne törodj, messze ne álmodozz, Légy víg, légy te okos, míg lehet, élj és örülj. Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül, Mint a nyíl s zuhogó patak."  

  Te vagy a legjobb barátom, fáj, hogy könnyezni látlak! Ne sírj, ne zokogj! Tűnjön el szívedből minden bánat. Tudom, a csalódás keserű lángja megéget... Valami tanulsága mégis van, minden bánatnak, szenvedésnek. Most nehéz szívvel keseregsz: “Semmi, semmi nem lesz a

            Arról szeretnék írni, amiről sem beszélni, sem írni nem lehet. Arról, ami nem fér bele a szavak mindig szűknek bizonyuló ketrecébe. Megtapasztalhattuk, mindahányszor a beszéd túljut a mindennapok egyértelműségén, tétovává válik, cserben hagynak a szavak és...

  " Ne kövezzetek meg jó emberek ha egyszer rámtaláltok nyomasztó emlékeim és nyugtalan vágyaim bozótjában. Nem az vagyok én akinek ti láttok engem. Árnyék és fény izzó nyár és fagyos tél egyformán eltakar előletek."  

  Ábrándom az volt ma nekem, ha túl leszek az ötvenen, a hatvanon, a hetvenen, bujdoklás lesz a kenyerem. Vénen és vaksin, kopaszon botladozom az utakon, vén ebként szívem odavon, hol lelkemmel ma is lakom. Ismerős-ismeretlenül csavargok ó tanyák körül, szimatol szívem,

      Sötét felhők és sötétlő lombok. Ligetekben járok, néma alkonyat van. Vajjon társtalanúl mért bolyongok ? Az elnyúló árnyék megriaszt utamban. A csend megejt: áradozó szivvel Nehezebben vágok át a nagy homályon: Apró göröngyök közt megbotol a lábom, Költészet...

  "Ha az ember vagyonát pénztárcája helyett az agyában őrzi, azt senki sem veheti el tőle. Mindig a tudásba történő beruházás fizetődik ki a legjobban."  

    Bizonyos helyzetekben, amikor kiégnek a belső lámpák és fény helyett a sötét lepi el lelkemet - valamit mondani kell önmagamnak is.   Amikor már gyökeret ereszt benned sokféle fájdalom, és már a csalfa remény is futva menekül tőled, amikor a palettán már fogyóban minden...

  Az Út és Erény könyve 34 A hatalmas út szerteárad, jelen van jobbra-balra. Minden általa létezik, soha meg nem torpanva. Működik, de rejtve, hírt nem akarva. Mindent nevel, de nem irányít, nincsen vágya, ezért neve: kicsiny. Minden visszatér hozzája, de nem irányít, ezért...

  "A kártyavár összedől, hiába futsz a sors elől.Eltűnik a csillogás, kialszik a fény és a villlogás.Nem maradnak, csak az emlékek, elmúlnak az érzelmek.Egyszer te sem kell, hogy féltsél, és én sem kell, hogy féltselek."  

  Miért vagy oly szomorú, mikor itt mindenki nevet ? Valld csak be: sírtál, biztosan; mutatja szemed. "S ha sírtam is, elbújva; - az nekem volt fájdalom; s oly édesen szakad a könny: könnyít a kínomon. " Barátok vidám köre hív, ne vesd meg a szívét, s ha vesztettél, közöld...

    Ha kimerülnek tartalékai, vergődik a test a lélek szerint, szeretne megint hasonlítani, régi tükörbe vigyázva tekint.   Titkos utakon furcsán megszalad, árnyékát méri, fölágaskodik, elképzel égig érő falakat, és szomorú, amikor hazudik.   Gyanús neszekre gyertyát...

  " Örülj a falnak, a derűs napoknak, Szeresd az élet vidám oldalát, Ezer szépet ígér a holnap, Mosolyogva nézz a jövőbe hát!"

  I   Ez is csak ház, e híres sárga ház. Fény itt is él, árnyék itt is tanyáz. De nem érti a fény, hogy ért ide - S nem emlékszik az árnyék semmire.   II. Te is itt élsz e szűk, zárt udvaron. Te is itt élsz, mi urunk, Unalom, s ha árnyadat magamról elverem, Te felborongsz...

  Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan - jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe a szívem hallgatom - kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét pedig de jó, ha ver és nincsen vége Úgy...

  "Az idő túl lassú azoknak, akik várakoznak, túl gyors azoknak, akik aggódnak, túl hosszú azoknak, akik szomorkodnak, túl rövid azoknak akik örvendeznek, de azoknak, akik szeretnek, az idő örök."  

  Gyengéd s baljós a láng, amely szemedben ég, akár a hold, mikor fényét árasztja szét, s a patakpart felé nyújtózik, felnevet az ágakon, s elé simulnak a kövek. Talán ha két szemed híven reá figyel, fellobban, és a fényt fátylába rejti el... Fénye oly kedvesen játszik...