Béke-sziget

  Átsuttogtál hozzám záporozó könnyeden Az ajkad nem nyílt ki, csak intett énnekem Tudtad, hogy ezt így soha nem szeretem De áthajlok hozzád, túl a szemeden Vigyázva, hogy ne sérüljön életem Szívedből felszáradó könnycseppeden Képet kérek, szépet, arcképet Egy…

    Mikor az uccán átment a kedves,galambok ültek a verebekhez. Mikor gyöngéden járdára lépett,édes bokája derengve fénylett. Mikor a válla picikét rándult,egy kis fiúcska utána bámult. Lebegve lépett - már gyúlt a villanys kedvükre nézték, csodálták vígan.…

A szálló évekkelSok minden megy el,De a szív, a koldus,Tovább énekel.Mi remény volt régen,Emlék ma csupán,De legalább sírhatszTűnt szépek után!Ami emlék, szebb is,Mint az, ami él,Romok is ragyognakHűs hold fényinél!

Ha vége, hát csókolj meg s isten áldjon;megtagadlak, már nem vagyok tied;gyönyörnek, óh, mily gyönyörnek találom,hogy ledobhattam bilincseimet.Egy kézfogás még, - töröld eskünkets ha találkoznak sorsunk útjai,ne árulja el se szó, se tekintet,hogy a volt vágyból maradt…

Homokba írtam kedvesem nevét,de jött a hullám s rajzom elsöpörte:leírtam újra minden betűjét,de jött a dagály s munkám eltörölte.Hiú ember, hiú vágy - szólt pörölvea lány - megfogni a pillanatot,hisz magam is így omlok egykor összeés nevemmel együtt elpusztulok.Tévedsz! -…

De hogy ki vagy valóban énmégis tudomhogy zaklatottan mint a szélmindig útonHogy elég hogy elégedetlenléted hová vezethogy ezután mindenfelőlutad leszek

Egy magas dombon, hol a szellő suhogvabirizgálja a zöld fűszálak hegyét,ott, hol a Nap sugarai kóricálnak, s vihogvaszívják fel a föld harmatlevét,s a rögök közt bújócskát játszanak,ott, hol házukat szuszogva viszik a csigák,és a morc apró hangyák rohannak,ott élnek a…

Rád gondoltam délután,Fönn az arany nap sütött,S lehunyt szemhéjaimonRózsaszínnel átütött.Fáradt arcom szelidenTüzesítette a fény,S szemlehunyva a szokottUtazásra vártam én,Arra, mikor - halk hajóTitokzatos tengeren -Fekvőszékem útrakél,S lázam sodrán ring velemFelelőtlen,…

Mióta biztosan tudod,hogy létezésed éltet engem:képzelt fölény duruzsolóbiztonságát se szítja bennemkétségeid sóhaj-szele-hamuvá lett lobogó gőgöm,elfognám szél-szerelmedet,hogy örökké nálam időzzönMár gyermekláncfű-bolyhaitlefújtad mind a kétkedésnek,a „szeret…

Akarlak, szeretlek, kellesz nekem, dacos, síró szived csupa vad szerelem, csupa vágy, csupa láng, csupa konok erő, már lankad az ész, a védekező. Félelem? távolság? mit jelent? mindig több, több éhséget teremt, hiszen elpusztulunk így te meg én két árva, fuldokló, néma,…

Egyszer majd szép lesz minden, a telet s az őszi félelmet, hidd el, szerelmünk levetkőzi. Úgy állunk majd a fényben, mint a virágzó ágak, büszkén viseljük szégyen nélküli koronánkat. Sötétben sem kell félnünk, útjaink beragyogja hajdani szenvedésünk virrasztó teleholdja.

 Bár volnék, mint te, Csillag, oly örök -nem a magas ég magányos tüze,hogy türelmesen a világ fölöttvigyázzam, mint álmatlan remete,a mozgó tengert, mely papként szelídenmossa a föld emberi partjaitvagy nézi a friss havat, melynek ingyenfehérébe hegy s mocsár öltözik -nem…

Élek, mint szigeten. Mindennap térdre kell hullanom. Kivüled semmi sem érdekel. Kihülhet már a nap, lehullhat már a hold, e zengő túlvilág magába szív, felold. Édes illatai, különös fényei vannak. És szigorú boldog törvényei. Mit máshol ketyegő kis óra méreget, itt melled…

Mit csináljak a könnyeimmel, ha mind egyre csak előtörnek, mit csináljak a fellegekkel, ha mindig jönnek, mindig jönnek, mit csináljak szegény szívemmel, ha minden fájdalomra vérzik, mit csináljak a vad szelekkel, mikor a tavaszomat kérdik, s mit csináljak az emlékeddel, kedves, ha…